Mit tegyek, ha kezdek teljes letargiába esni? 18/L

Sokadik napja itthon vagyok - ahogy mindenki -, próbálok készülni az érettségire, de nem megy. Túl sok minden nyomja a fejem.

Kezdjük ott, az sem biztos, hogy májusban le fogok érettségizni, így meg elég rossz készülni a kb. semmire, motiválatlan vagyok - ahogy mindenki. Ettől függetlenül csinálom a dolgom, tanulok rendesen, de úgy érzem, olvasom az anyagot és kimegy a fejemből.

A szüleim teljesen bepánikoltak a vírus miatt, nem azért mert félnek a megfertőződéstől, hanem mert komoly veszélybe került a munkájuk. Home officeban dolgoznak jelenleg, anyukám egész nap a laptopja előtt ül és idegesen gépel, apukám meg magába zuhant, hogy nem fog tudni pénzt keresni, miből fogunk megélni.

A testvérem mentálisan alapból instabil, hát mondanom sem kell, rátett egy lapáttal a mostani helyzet. Ki sem mozdul a szobájából, csak idegeskedik, hogy gazdasági világválság lesz ésatöbbi, és ha próbálok vele beszélni, rögtön leint, hogy az én problémáim aprók ahhoz képest, amire számíthatunk a következő években. Én ezt megértem, de kérdezem én, akkor most dobjam el az egész jövőm? Nem is az elmaradt ballagás vagy bankett miatt sírok, bár nyilván az is fáj, de jobban aggódom hogy mi lesz a családommal például.

Nem tudok koncentrálni, nem is motivál semmi, hogy tanuljak. Ha a szüleim nem fognak tudni pénzt keresni az elkövetkezendő időben, ki sem fogok tudni menni egyetemre külfödre ősszel, ami az eredeti terv volt. Arról nem is beszélve, hogy még visszajelzést sem kaptam az egyetemektől, mert nem működnek jelenleg. A lelki állapotom borzalmas, senkire nem számíthatok, senkinek nem mondhatom el a gondjaim, egyedül a barátomnak, akivel viszont most nem tudok találkozni. Vele is elterveztük az egész nyarat, aminek a nagyobb része most borulni fog. A barátaim látszólag nem veszik komolyan a helyzetet, otthon szórakoznak. Illetve aki miatt ténylegesen aggódom, a nagymamám, aki eleve nagyon beteg (rákos).

Egyszerre vagyok szomorú, ideges és üres. Tudom, rengetegen éreznek így a karantén alatt, nem panaszkodni akarok vagy sajnáltatni magam, hanem tanácsot kérni. Amit gyomorgörcs nélkül meg tudok tenni, az sorozatnézés, és ez hihetetlenül fáj, mert alapból egy produktív embernek tartom magam. Imádok olvasni, futni, de úgy érzem, ilyen lelkiállapotban nem tudok.