Milyen következményei lehetnek, ha 18 évesen még nem ittam alkoholt, nem volt barátnőm, nem szeretek tömegbe járni és úgy érzem nem ért meg senki?

Utálom az egész rendszert meg a társadalmat, úgy érzem különálló vagyok... Ha a városba ki kell mennem rosszul vagyok a sok embertől, elég mizantróp vagyok. Úgy érzem figyelnek meg rólam beszélnek a hátam mögött... Van egy kevés barátom, de még ők sem értenek meg. Szerintük is elvont vagyok, elvonultan élek, de nekem nem tetszik ez az életmód, hogy 14 évesen már el kell veszteni a szüzességet, péntek esténként kötelező leinni magunkat a földig, bulizni kell amikor csak lehet... Utálok mindent ami mainstream (zene, öltözködés, életmód). Metált hallgatok, de nem vagyok az az alkoholista rocker, akinek a jelszava a "sex drug and rock'n'roll". Inkább az elvont ambiental-metalt szeretem... A koncerteket sem szeretem, mert túl nagy a züllés... Meg a tömegtől is rosszul vagyok.

Eddig nem volt barátnőm, mert mindig úgy éreztem kilógok a sorból. Nem vagyok buz1. Több mint 1 éve szerelmes vagyok egy olyan lányba, akihez még 1 rohadt szót sem szóltam, csak a folyosón ha szembe jön akkor szemezek vele, de úgy veszem észre hogy nem jövök be neki, ami köszönhető annak is, hogy ebben a rohadt társadalomban szubkulturálisan bekategorizálják az embert... És hiába próbálom elfojtani ezt az érzést, már több mint egy éve nem sikerül...

Legjobban azt szeretem, ha kint vagyok az erdőben, sétálok és zenét hallgatok... Jövőképem se túl optimista: katonai pályára szeretnék menni, aztán lesz ami lesz alapon élni; ha háború lesz és lelőnek akkor ez van...

Már sokan mondták hogy menjek pszichológushoz, de már 18 éve ilyen vagyok és amúgy sem értene meg.... Elég pesszimista vagyok, viszont szuicid hajlamaim nincsenek. De mondták már régóta hogy így nem lehet élni, mert összeroppanok. Most akkor mi legyen?