Milyen következményei lehetnek, ha 18 évesen még nem ittam alkoholt, nem volt barátnőm, nem szeretek tömegbe járni és úgy érzem nem ért meg senki?

mintha magamat hallanám, én 21/L vagyok, életembe nem szívtam el egy szál cigit sem, megvagyok anélkül is.

Az ivás annyi, h szilveszterkor egy pohár pezsgő... az is bőven elég.

Pesszimista vagyok én is, semmi életkedvem, ebben kell még fejlődnünk, azzal meg h nem ittál, és más vagy mint a többi, ne törődj, tudod manapság a link alakokból van több sajnos, elkéne még jónéhány ilyen gondolkodású fiatal mint te.

hát a társadalom a rendszer meg a piáló korombeliek szerintem is elég gázosak..és sokszor én is gondolom hogy rólam beszélnek, és sztem nem én vok az egyetlen...nincs veled semmi gond, azon kívül hogy kicsit antiszociális vagy, de ezt még fordíthatod a saját hasznodra is :))

20/L

Drága szívem,

az a Te bajod, hogy teljesen normális vagy. A hiba nem a Te készülékedben van, és ezzel együtt azt mondom, azért, hogy saját magadban helyre tedd a sorból való szerencsés kilógásodat, keress egy okos, értelmes, nem futószalagon dolgozó pszichológust, és beszélgess vele jókat.

Azért érzed, hogy rólad beszélnek, figyelnek, mert tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy nem tartozol a "kritikus tömeghez", de elég fiatal vagy ahhoz, hogy ne tudd magad tudatosan kivonni a környezet hatásai, elvárásai, véleménye alól. Te szeretnél közösségbe tartozni, csak nem abba, ami körülvesz, és ezt joggal sajnálod. A lányt pedig szólítsd meg, beszélgess vele, és ne gondold, tudod, mit gondol egy nő:-) Ne érezgess te olyanokat, hogy nem jössz be neki. Lehet, ugyanolyan szerelmes beléd, de ő tutira nem fog odamenni hozzád, hogy ezt tudtodra adja. Ha meg sem próbálod, sose deül ki, hogy ő lehet akár egy életre a társad. Ne menj el a nagy Ő mellett, mert mindenki az lehet, csak meg kell bizonyosodni róla. És ha nem ő, majd lesz másik. Az élet másban bonyolult, nem ilyenekben.

," ami köszönhető annak is, hogy ebben a rohadt társadalomban szubkulturálisan bekategorizálják az embert... "

ebből a pár sorodból is látszik, hogy mennyire művelt vagy. Egy mulatságban nehogy a többiek legyenek állandóan a hibásak, ha szarul érzem magamat...

én csak annyit mondanék.. hogy büszke lehetsz magadra, neked sikerült az, hogy nem tudtak hatást gyakorolni rád a kortársaid, nem akartál megfelelni az elvárásoknak úgymond, mentél a saját fejed után, jó értelemben.. Szerintem inkább büszkének kéne lenned erre. 18 évesen amúgy nagyon fiatal vagy, és nem hiszem, hogy "gáz", hogy nem részegedtél még le, és nem mentél még végig fél Mo.-n :P

Hagyd a fenébe, hogy mit mondanak mások, csináld, ami jól esik, személy szerint én sem vagyok mostanában "jóban" a társadalommal, de ezt az időt a saját magam fejlesztésére fordítom, aztán ki tudja, nagy a világ 6 milliárd emberrel, az élet meg hosszú, jönni fog még sok ember.. lehet találok valakit, akivel egy hullámhosszon leszek.

Én is hasonló vagyok, azzal a különbséggel, hogy én néha iszom alkoholt (keveset, és csak az íze miatt), meg nem vagyok rosszul a tömegtől (csak zavar, de az is csak akkor, ha 20 lépést kéne tenni csak, és ott már nincs tömeg, például villamoson; csak lusta, akivel utazom).

Nekem sem tetszik a többiek (a nagy többség) életmódja, az ivás, a buli, a kinézetmánia, a rockmánia (aki nem azt hallgat, az nem ember), stb. Undorítóak az elmosott, fekete-fehér képek, melyen a velem egyneműek szerepelnek tükör előtt és kidudorított mellel. Szörnyű, hogy alig van pár témájuk.

Szeretek egyedül lenni, de amúgy sem találok valami könnyen társakat. Főleg, hogy nemcsak, hogy nem vagyok olyan, mint a nagy többség, hanem a "kisebbséghez" sem tartozom, egy külön faj vagyok. Nem érdekelnek a filmek, a divat, a zene sem annyira, a regények, az animék, a mangák, hanem ilyen változó, kórosan erős, fiús érdeklődési köreim vannak.

Én járok pszichológushoz, de nagyon megterhelő beszélni a titkaimról még egy olyan embernek is, akit köt az orvosi titoktartás. Nem hinném, hogy segít. Elmentem azért, hogy adjon önbizalmat, és rámutasson, min kell feltétlen változtatnom (vagy segítsen, hogy én rájöjjek), de már nem is tudom, hol tartunk... Már a szexualitásnál, a szexuális vágyaimnál... Mindennek az okát keresi egyébként, alig mond megoldást/megoldási lehetőséget, stb...