Panikroham vagy valami nagy bajom van?

Elég stresszes volt a hetem és már gyomorideggel keltem, de inkább tudat alatt éreztem, hogy nyomasztanak dolgok.

Egész nap éreztem ezt enyhén, de nem volt vészes. Majd dolgom volt a városban, és kint voltam a hidegben, atfagyott a kezem és kicsit elzsibbadt az ujjam, én pedig képes vagyok ezektől teljesen pánikba esni. Hát sikerült is, hogy mi van ha agyverzesem van, egyből elindultam haza.

Alig tudtam hazajonni, szedultem, kapkodtam a levegőt, halalfelelmem volt. És ez tart most is, hogy hazaertem. Fáj a fejem is már, hányingerem van, alig kapok levegőt, szédülök és nagyon félek, alig bírom ezt is írni. Úgy érzem, hogy mindjart elajulok. Már a fülem is bedugult. Volt már hasonló, de nem sokszor és ugy emlékszem, hogy gyorsabban elmúlt. Lehet, hogy tényleg agyverzesem van 20 évesen?

Vagy ilyen a panikroham is? A szüleim ok már jól ismernek engem és mondták, hogy panikroham, máskor is voltam már így, el fog múlni. Az a baj, hogy én meg minden ilyen rohamnal azt érzem, hogy ez most mas mint az eddigiek és, hogy valami nagy baj van.