Mi lehet a bajom? (Többi lent, hosszú)

Sziasztok. 18 éves lány vagyok. Körülbelül 1-1,5 éve élek pánikbetegséggel, illetve generalizált szorongásos zavarral. A pánikrohamokat leginkább a hipochondriám szokta kiváltani. Betegesen félek a haláltól, a halálos betegségektől és a mentális betegségektől. Tavaly nyáron 1 hetet feküdtem kórházban, mert huzamos időn keresztül komoly fizikai jelek utaltak arra, hogy ez már nem normális állapot (140-es pulzus [erre kaptam béta-blokkolót - Lokren], nehézlégzés, mellkasi fájdalom, félelem a megőrüléstől, menekülési kényszer, halálfélelem, remegés, sírás). A közeli rendelőben azonnal EKG-ra tettek, ahol megállapították, hogy valamelyik (sajnos nem emlékszem melyik) görbe nem jó és ezt azonnal meg kell vizsgálnia egy kardiológusnak. Így hát beutaltak az egyik budapesti kórház belgyógyászati/kardiológiai osztályára. 1 héten keresztül vizsgáltak. A mellkasröntgenen, ortopédián, audiológián, szemészeten, fül-orr-gégészeten mindent rendben találtak. Egy neurológus is megnézett és egy alap vizsgálaton estem át (sétálni kellett, az mutatóujját követni a szememmel, stb.). Mindennap megvizsgáltak EKG-val (nem 24 órás volt rajtam) de mindent rendben találtak. Amíg feküdtem minden rendben volt, de amint felálltam borzasztóan szédültem. Álló helyzetben is megpróbálták megmérni a vérnyomásom és a pulzusom de ilyenkor a gép ERROR-t írt ki. De amikor fekve mérték meg, akkor normálisan mérte. Aztán úgy voltak vele, hogy csak a gép rossz, de mikor a harmadik gép is ugyanezt csinálta, inkább hagyták az egészet. Majd végül amikor semmi rendelleneset nem találtak, beutaltak egy pszichológushoz. Átvettük a kartonokat, elmentünk a pszichológushoz. Beszélgettünk, de úgy éreztem hogy semmit nem javult az állapotom, sőt, valahányszor beszélnem kell az állapotomról rögtön elkezdek szorongani. Sokan mondják, hogy jobb ha beszélek a problémáimról, de nekem inkább szorongást és pánikot hoz elő. Jártam hozzá egy ideig, kezdődő depressziót állapított meg, de nem éreztem, hogy segítene, így egy idő után nem jártam hozzá, főleg azért nem, mert nem szeretnék nyugtatókon, illetve egyéb gyógyszereken élni. Idővel kezdtek csökkenni a pánikrohamaim. Ahogy kezdődött az iskola úgy egyre jobban kezdtem magam érezni, de a haláltól való félelmem még mindig megvolt. Mindenképp szerettem volna elmenni MR-re, vagy egy olyan kardiológushoz aki terheléses EKG-val és ultrahanggal is megvizsgál. Utóbbihoz sikerült is eljutnom, aki nem talált semmi érdekeset, kivéve azt, hogy borzasztóan magas a pulzusom és a vérnyomásom is nyugalmi állapotban (140/85, pulzus 100 körül). Erre nem mondott semmi különöset. Viszont ezek az értékek a mai napig fennállnak. Ahogy az is, hogy betegesen aggódom az egészségem miatt. Sőt, az utóbbi időben folyton szédülök. Szinte nem tudom jól érezni magam, mert mindig szorongok és így nyáron ismét előjöttek a pánikrohamok is. Már az sem segít, ha lekötöm magam, ha a barátaimmal vagyok, mert akkor is rágondolok a gondjaimra amiktől ugyancsak jönnek a panaszok. Azok a dolgok amik egykoron boldoggá tettek már csak a gondolattól is, már nem tesznek többé azzá. Nem akarok meghalni, nem akarok öngyilkos lenni, de néha azon gondolkodom, hogy mi lenne ha kilépnék az életből és ezzel együtt a nehézségeimtől is megszabadulnék, mert úgy érzem, hogy képtelen vagyok így élni tovább. Folyton fáradt vagyok, van hogy csak bambulok és meg sem bírok szólalni, nincs erőm se kedvem semmihez, nincs motivációm. Ha megyek a városban úgy érzem hogy csak megyek a semmiségben, mintha álmodnék és nem lenne valóság az, ami körülöttem történik. Vannak barátaim, nem vagyok magányos, viszonylag szép is vagyok, hisz sok fiú megjegyzi nekem, de valahogy nem érzem magam készen egy párkapcsolatra sem. Egyébként orvos szeretnék lenni ha felnövök, bár már azt a motivációt sem érzem, mint régen. Nem tudom mi tévő legyek, nem tudom, hogy hogyan szabaduljak meg ettől az érzéstől. Sajnálom, ha össze-visszaság lett ez az egész, de szerettem volna végre kifejteni a gondolataimat.