A pszichoterapeutát megkérhetem, hogy beszéljen az anyámmal is?
Hamarosan elmegyek egy pszichoterapeutához, az anyám is el fog kísérni, gondolom ha egy kiskorú gyereknek kell pszichológus, ott egyértemű a szülői kíséret es az is, hogy a szakember a szülővel is kapcsolatban van, én már felnőtt vagyok, az anyám nélkül mégsem mernék egyedül elmenni, nagyon erős szociális fóbia miatt
Viszont mivel az anyám soha nem vette komolyan a depressziómat, annak ellenére, hogy évek óta látja az egyre felerősödő tüneteket, sőt öröklött mentális betegségek is vannak a családban. Engem az, hogy nem törődik velem és hagyja, hogy bezárkózzam, látja, hogy folyamatosan fogyok és sírok, mégsem tesz semmit, csak még mélyebbre taszít. azt már észrevettem magamon, hogy nagyon figyelem és szeretethiányos vagyok, ráadásul egyke is, ha valaki nem velem foglalkozott, amiatt gyerekkorom óta dührohamaim vannak, és az hogy az egyetlen ember, aki tud a mentális gondjaimró ezt teljes mértékben ignorálja, csak fokozza a tüneteimet és emiatt egyre több a dührohamom.
A fájdalomküszöböm nagyon alacsony, a vér látványától mindig elájultam, soha nem tudnék így öngyilkos lenni, de ennek ellenére figyelemfelkeltés céljából mar sokszor megpróbáltam vagdosni magam, de annyira fájt, hogy képtelen voltam folytatni, viszont a véres zsepit nem egyszer direkt szem előtt hagytam, de amikor megtalálta arra sem reagált semmit...úgy érzem nem hiszi el, hogy tényleg nagyon sok velem a gond
Ezért szeretném, ha a pszichológus elmondaná neki, hogy komolyan kellene venni a helyzetemet, talán ha végre diagnosztizálnák, hogy pontosan mi a bajom, végre elhinné, hogy valóban van gond
És igen felnőtt vagyok, szóval mondhatnánk, hogy már nem tartozik felelősséggel irántam, de érzelmileg még kb. egy 12 éves gyerek szintjén vagyok, elköltözni nem tudok, mentálisan nagyon nem vagyok ép és nincs senkim az életben
Gondoltam furcsának tűnhet, ha ilyet kérek, tekintve, hogy felnőtt vagyok, nem gyerek
Az anyám hajlandó lenne vele beszélni, ez biztos, mondta már egy párszor, hogy menjek el pszichológushoz, igazából a nemtörődömsége nem abból fakad, hogy gonosz lenne, vagy hogy utálna, valójában magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért ilyen
Mindig is nagyon rideg volt velem, nálunk szoba sem jött, hogy puszit adunk, vagy azt hallom tőle, hogy szeretlek, így nőttem fel, ebből kifolyólag en mar cikinek is érezném ezt mondani valakinek..
Szerintem neki sem ártana egyszer elbeszelgetnie egy szakemberrel erről
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!