Van olyan vàlaszadò, akit érint a gyògyszerfüggõség?

Évek òta Frontin függõ vagyok.

Kétszer voltam rehabon,mind a két alkalommal önként és sajàt elhatàrozàsbòl jelentkezve.

Az egyik rehabon 5 a màsik rehabon 10 hònapot töltöttem.

Hosszú idõ utàn megszabadultam Frontintòl.

A kezelés utàn elköltöztem.

38 évesen egyedül élek az új lakàsomban,rehabos betegként 4 òràs munkahelyem lesz 2 héten belül.

Kapok rokkantsàgi ellàtàst,amibõl egyedül okosan,de ki lehet jönni.

Végre nem vagyok a csalàdom középpontjàban.

Direkt az utolsò rehab közelébe jöttem lakni ha òriàsi gond lenne.

Úgy érzem,egy ideig jò egyedül lenni,de mivel faluban lakok tele nyugdìjassal,elmagànyosodom és kezd elõjönni az önutàlatom,òriàsi szorongàsom.

Minden rendben megvàltozott az életemben teljesen jò irànyban.

Van sajàt helyem,keresetem, lesz munkàm.

A vàrosba sokszor bemegyek sétàlni,vàsàrolni,fényképezni,de egy baràtom nincsen.

Egyetlen lehetõséget làtok,az pedig a plébània aztàn templomba jàrni,hogy ne legyek mindig egyedül.

Jövõ héten fel adok egy hìrdetést az angol tudàsombòl kifolyòlag.

Nem értem magamat,pont úgy alakult az életem ahogy elterveztem és miòta itt vagyok végre nyugalomban,nem zavar senki,nem kell alkalmazkodnom senkihez (soha nem szerettem).

Nagyon gàtlàsos és hatàrozatlan vagyok amikor emberekkel kerülök beszédben kapcsolatba.

És szedem a frontint újra,mert ha nincs bennem akkor màr rosszul vagyok.

Vàrom a bevétel idejét és baj ilyet mondani de örülök amikor bevehetem a Frontint!

Van valaki hasonlò helyzetben?

Esetleg ràlàtò szakértõ?

Olyan mintha egyedül lennék ezzel a problémàval.

Sajnàlom,hogy sokat írtam,hálás lennék a meglátásotokra,véleményetekre.