Elítélendő/rossz ember vagyok "én" egy drogfüggő őrültként ha nem akarok (tudok) megváltozni?
Egy személy vagyok a végtelenben, változásra képteletlen.
Már rég elindult ez a vihar.. Azt érzem "én" hogy mikor felnőttem, túl magas volt mindenhol a "léc". Számomra minden cél elérhetetlennek látszott. Amit szerettem azt mindig elvették tőlem; korlátozták. Nem alakult ki stabil személyiségem. Nem tudom hogy lehetne másként élni. Ezt nekem nem tanították meg...
35 éves vagyok. Drogfüggő. Szüleimmel élek. Nincs életcélom, és soha is nem volt.
Vannak barátaim. A barátaim pár napja lenyúlták a telefonom, kicsit előrébb jól meg is vertek. Hetekig csodaszép volt az arcom. Mégsincs más. Van az itthon egy zárt burokban, mint egy szép növény ülök, és bámulok az ablakból - kifelé. Hogy hova azt már én sem tudom...
Hol vagyok én? Hol kezdődöm - hol érek véget? Szerintem nem is vagyok.., mert hol is lennék..? Nincs olyan részem amire rá tudnék mutatni.
Az van hogy itthon tiszta vagyok, amíg nem történik semmi.. Nem dolgozom, itthon van finom kaja, és naponta egy jó órát sétálok... Hogy hova? Csak céltalanul. Útközben figyelem a téli nyugodt tájat, és ha elgondolkozom - akkor azt figyelem hogy nem az a gondolat vagyok amit épp észrevettem. Egyébként meditálok is évek óta, vagy van hogy a közeli hegyen szanszkrit nyelven szútrákat énekelek. Ez is vagyok "én".
Sokszor azt hiszem sikerült leállnom a drogokról de nem így van. Hiába sikerül hónapokig tiszta lenni! Egyik nap pont ülök a szobámba, és jött haver. Nem-e megyek el vele? Van nála cucc... Hiába a sok gyakorlás gondolkodás nélkül ugrottam, és a tudatom úgy ragadt rá megint a drogokra mint légy a légypapírra. Aztán jött a többi haver, akik múltkor jól elvertek. Még akkor rendőrt is hívtam rájuk, de most beállva jól elbuliztunk megint pár órát. Mert nekem nincs más. Ez a szomorú tény, hogy csak ilyen barátaim vannak.
Másnap fáradtan ébredek, a kezem megint összeböködve.. Mit is csináltam? Régi görbe tűkkel böködöm a kezem, mert nincs 800-am buszjegyre hogy steril tűt vegyek.. Normális vagyok? Bár dögölnék bele.. Az lenne a legegyszerűbb. Sokszor ezt sóhajtom.
Voltam boldog is. Néha erről álmodom. Volt egy párom Ő a nagy. Egyszer jött mint nyári szellő, és Vele volt valami. Már nem tudom mi? - de azóta is a hiányát érzem. Akkor tudtam. Ő volt az aki mellett jobb embernek érzetem magam. De aztán hamar elment.. Elfújta a szél.
De nem való nekem társ, mert így csak bajt tudok okozni. Nem vagyok hát ura önmagamnak. Elképzelem mit akarok, de ha előáll a helyzet másként döntök. Úgy ahogy most nem akarok. Félek magamtól...
De mégsem félek, mert az sem vagyok. Ez a megnyugtató tény. Semmi nem vagyok.
Na most az van hogy itthon szüleim eltartanak 35 éves felnőtt emberként. Dolgozni, vagy önmagam eltartani képtelen vagyok - egyszerűen azért mert ha pénzem lesz ~ megint drogozni kezdek. Ez megy már mittudomén sok-sok éve.. Szóval ha drogozni kezdek, általába itthon balhé lesz - kidobnak, aztán csöves leszek, majd túladagolom magam, vagy majdnem megfagyok, vagy kúszok-mászok-éhenhalok - de mégsem halok, mert mire meghalnák inkább hazaengednek. Ezért nézik el azt itt már hogy évek óta nem csinálok semmit, mert ha csinálok csak bajt tudok csinálni.
Mit tudok tenni?
A fejembe vettem hogy rehabra nem megyek be, akkor inkább a csövezés, vagy a halál.. Volt életemben két leágazás amikor az lett volna a jó út, de már nem hiszek abban sem. Elhagytam azt a leágazást..
Folytatom ezt a semmit amit csinálok, bezárva magam önnön börtönbe - hátha sikerül.. Ezt mondom már magamnak évek óta.
Mert a szenvedés fő forrása a vágy. Már nem akarok vágyni! Már inkább nem kell semmi. Ezt érzem néha "én".
Elengedem hát a vágyaim amennyire tudom.
A kérdés
Drogfüggő vagyok, és Nem fogok elmenni rehabra - hogy azon az úton próbáljak megváltozni.
Egyedül próbálok leállni (már 5 + éve) de nem sikerül, és ezért szenvedést okozok a környezetemnek.
Magamat nem akarom kinyiffantani, mert azzal is csak szenvedést okoznák a környezetemben.
Ha kidobnak innen, csövesként élek tovább.., és abban reménykedem hogy valami csoda folytán véget ér a szenvedésem..
Rossz/elítélendő ember vagyok én, amiért nem látok másként - amiért nem tudok másképp viselkedni?
Le akarok szokni, abba akarom hagyni, és nem akarom ezt csinálni amit most csinálok - de úgy tűnik nem megy..
Nem vagyok ura a saját cselekedeteimnek, ezért belül vágyom rá hogy egyszer végleg eltűnjek. Ezért követem ezt az utat. Mert számomra nincsen más...
válasza:# 12
Hát köszi majd meglátom mi lesz. Jelenleg könnyebben szánnám arra rá magam hogy végezzek magammal, mint hogy rehabra menjek. Az nekem kb azon a szinten van mintha börtönbe készülnék. Nem fog menni. Már évek óta nem tudtam erre rávenni magam, és szerintem soha nem is fogom. De meglátjuk még mit hoz az élet.. Amíg élek lehetnek még szép napjaim is.. Kivárok még tovább mit dob be az univerzum.. Folytatom a meditációt, és egyedül próbálok leszokni.. Ha nem sikerül állok elébe a további szenvedésnek.. Tudom úgy tűnik reménytelen eset vagyok, de ez az én sorsom.. Ez az ami még vagyok.. Hű leszek magamhoz, és követem az utat bárhová is vezet még el.. Mert nincs mitől félnem, ha elbukok és meg is szűnök, az számomra csakis a teljes felszabadulás lehet.. Hiszen soha nem is voltam, mert ez aminek hiszem magam nincs. Nem egy változó gondolathalmaz vagyok, mint szétoszló felhő az égen.. Ami van az egy és teljes. Mindenhol ott van, már tudom. Csak nem tudom élni.. De nincs mitől félni.. Egy játék volt csak amit nem tudtam jól játszani.. De amíg benne vagyok még sikerülhet is akár.. Jobban kell igyekeznek.. Több gyakorlás kell.. Ha ott van mögötte a személytelen intelligencia, akkor bízok benne hogy értelme van az utamnak. Ha nincs akkor pedig már meg is menekültem..
Köszi a válaszokat :)
válasza:
válasza: válasza:15. Vagyok ui.:
Őszinte leszek veled. Nem vagy fontos, én sem vagyok sőt más se csak ideig óráig a többi ember szemében. Ha egyszer végünk van majd emlékeznek egy ideig és elfelejtenek. Ilyen társadalomban élünk. Viszont ha azt akarod, hogy valakinek fontos legyél a szüleiden kívül is az munkával jár mindenkinek. Könnyebb a kiütést választani de soha sem a jobb. Én is cuccoztam tudom milyen, ma itt vagyok sikeresebben mint még soha.
válasza:15-16
Örülök hogy ezt leírtad. A kérdező vagyok.
Az a helyzet hogy én egész életemben a könnyebb utat választottam. Igen, tudom - azt hogy nagy munkákkal ebből ki lehetne jönni, de voltak ugye kiinduló problémák, amikre az idők során egyre több, és több.., és mégtöbb probléma rakódott. Ha meg is szüntetek 1-et, egyet, attól még nem javul meg az egész. Ahhoz pedig továbbra sincs akaraterőm, önbizalmam, kitartásom hogy több évre előre tervezzek. Sajnos tanulni sem nagyon tudok már a fejemmel/korommal, így olyan munkát sem tudnék végezni amit szeretek. Egyébként mára úgy látom hogy az egyik fő baj az, hogy én utálok dolgozni. Ezért menekülök tovább a nehéz élet elől, és néha még boldog lehetek rövid időkre a különböző színű poroktól. Végül is az sem nagyon zavar ha majd eltűnök, meghalok - mert akkor legalább ebben a testben véget ér a szenvedésem..
Viszont ezt csak nagyvonalakban látom így. Így is, tisztán is, vannak napok, időszakok, amikor boldog vagyok. Tudom én hogy szép, és jó ez az élet, de nekem ez a működésem. Rám az jellemző hogy én mindig a könnyebb utat választom. Én ilyen vagyok, és a világ is ilyen. Mi így lépünk kölcsönhatásba. Talán majd egyszer lesz ami kimozdít.. Ha meg nem, akkor minden úgy lesz, ahogy lesz :)
válasza:Szia. Nem is kell több évre tervezned egyáltalàn. Sőt nem feltétlen jàr együtt ez hatalmas munkával mint ahogy beállítják. Igen azzal jár de inkább az a nehez része, hogy megtaláld magadban azokat a triggerpontokat amiket át kell kapcsolni. De probléma mindig lesz. Minden embernek. Nincs olyan, hogy boldog ember. A függőt meg a nem függőt a probléma iránti megküzdési stratégiája választja el egymástól. Nagyon magamra ismerek a leírtjaid alapján. Hosszú ideig hittem én is ezt amit most még te is. De ez nem a valóság. Az sem a valóság, hogy te a könnyebbik utak embere vagy. Nem vagy mert ha mégis így lenne akkor mi most nem beszélgetnénk erről ha érted mire gondolok. Mégis ittvagy, mégis kiírtad a kérdést anno. Nem akarok ilyen szar motivációs szöveget írni de mi kaptunk egy életet, nem kell hogy szeressük de még mindig több értelme van annak, hogy ezt az időt tartalmasan töltsük. És ha van valaki aki nem tudja hogy kicsoda az te vagy ebben az esetben mert még nem próbáltad ki magad az életben. Ha valaki nem ül be egy autóba mert ő biztos szarul vezet akkor kizárja annak a lehetőségét is, hogy autóversenyző legyen pusztán azèrt mert fél. Ez nem egy bölcs dolog. És a te esetedben az lehet halálos kimenetelű amiben most vagy. A és B opció közül a B nek 2x annyi értelme van.
Mi a bizonyítékod arra, hogy “ebben a testben” ? Honnan tudod, hogy van másik? Mert ezt senki nem tudja. Ha tudná akkor vagy a tudomány vagy az egyház szűnne meg de egyenlőre mind a kettő aktív. Most is azt tudom mondani, hogy kár lenne érted de ez a te alanyi jogod, hogy mit kezdesz a saját életeddel. Gondolom mondták màr neked, hogy többre vagy hivatott azonban ha nem próbálkozol, nem is akarsz mert a kínai mocsok bekábít akkor azt kell mondjam, hogy de csak ennyire vagy. Minden ember élete erről szól, vagy csinálja és elfogadja vagy beledöglik így vagy úgy. Sokàig voltam vesztes de nem akartam az maradni. Te se akarj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!