Mit kíván meg ilyenkor az alapvető udvariasság? Küldjek a pszichológusomnak egy e-mailt, hogy nagyra értékeltem a munkáját, de nem bírom tovább, öngyilkos leszek, hogy más ember, akin még segíteni lehet, megkapja a legközelebbi időpontomat?

Én is olyan problémákkal küzdök, amik legyőzhetetlennek tűnnek. Annyiszor gondokok rá hogy jobb lenne nem létezni. De az öngyilkosság önzőség. Aki öngyilkos az csak magára gondolt, nem törődött vele hogy mekkora fájdalmat fog okozni a közeli hozzátartozóinak. Legalább abba gondolj bele, hogy az ő életüket tennéd tönkre, és miért? Hogy te ahelyett, hogy a lehetetlent is megpróbálva küzdenél egy jobb életért, inkább megfutamodsz. Annyit szenvedek nap mint nap, de mégse adom fel. Tudom hogy ha kitartóan keresem a megoldásokat, egyszer rájuk fogok lelni, akármilyen lehetetlennek tűnik ez most. Nem tudhatod, mi vár rád ezután. Lehet, hogy valami olyan dolog fog történni veled, amire nem számítasz, és megváltoztat mindent pozitív irányba. Nem tudhatod! Lehet hogy egy boldog életet dobsz el, azért mert pillanatnyilag nem az. Soha nem szabad feladni...

Na sikerült végre valamit betelejesíteni az életben?

Hogy vagy most?