Ez most betegség vagy minden ember küszköd ezzel a problémàval?
Életem során,amíg csak visszatudok emlékezni bárhol is voltam iskolában,középiskolában,brigádozni vagy épp egy munkahelyen mindig is találkoztam olyan emberekkel,akik mellett kialakult egy bizonyos fura érzésem.Ezt az érzést a mai napig saját magamnak sem tudom bővebben kifejteni.Valahogy mindig kiválasztottam bizonyos embereket,akikhez elkezdtem kötődni.Mindig is vágytam arra,hogy közelebb kerüljek hozzájuk,de soha nem tudtam mivel mindig,ha kommunikálnom kellett velük kialakult bennem egy pánik,ami miatt kerültem inkább ezeket a szituációkat.Ha pedig valakit közel engedtem magamhoz rettegtem attól,hogy elveszítem.Ami legtöbb esetben megis történt.Eléggé sokszor?! inkább betegesen sokszor gondolok ezekre az emberekre,hogy megismerném őket jobban.arra is gondoltam már,hogy szerelmes lennék,de rájöttem,hogy nem.Ez nem szerelem.Az évek során rájöttem,hogy azért mert azokat a tulajdonsàgokat,amiket a szüleimtől nem kaptam meg bennük keresem.Bárhol vagyok mindig találok személyeket,akikhez kötődni akarok.Az évek során arra is rájöttem,hogy apakomplexusom is van.
És ha valakinek eltudtam mondani ezt a fura dolgot senki nem értett meg.Mindenki természetesnek vette.De én bévül rettenetesen szenvedek ettől és szeretném a ti tanácsotokat kérni,hogy ezek normális dolgok amik minden embernél vannak vagy tényleg kötődési zavarom is van?
válasza:Valószínűleg jól látod: azt keresed, amit a szüleidtől nem sikerült megkapnod (hogy miért nem és hogy kinek a hibája, az itt másodlagos).
Rengeteg ember van manapság, akiknek elakad valahol a személyiségfejlődésük, így nem sikerül felnőniük, főleg nem a 30-as éveik előtt, de esetleg utána sem. Ez sokszor nem olyan feltűnő, mert értelmileg jól fejlődnek, felelősséget tanulnak, a gyerekes dolgokat elfojtják; látszatfelnőttek. De erre egy 12 éves is képes, ha „korán kellett felnőnie”.
Az ilyen ember ösztönösen pótszülőket keres, akikre valóban szüksége is van, hogy igazi felnőtté váljon. Ez egyáltalán nem egyszerű ügy, mert nem sokan akarnak ingyen „örökbe fogadni” egy nagykorút, hacsak nem nagyon magányosak. Nálad nehezíti a helyzetet, hogy közeledni se nagyon tudsz hozzájuk. Ha van rá pénzed, akkor a legegyszerűbb és legjobb opció választani egy olyan szimpatikus pszichoterapeutát közép- vagy hosszútávra, akivel szemben ugyanezt a vonzalmat érzed – nekik sok esetben ez a legfontosabb szerepük.
válasza:Köszönöm szépen a segítséget.Nagyon sokat gondolkozom ezen az utóbbi időben,ami kikészít egyrészt,de azért mégis van benne valami pozitív,mert minél többet nézek utánna,foglalkozom azzal,hogy mi történt velem életem során annál inkább összetudom rakni az egész képet.Viszont nem akartam az egész történetet leírni,hogy mi miért lehet,mert rengeteg dologról lehetne írni.Erről a könyvről még nem hallottam viszont utánna néztem és megnéztem egy hosszas beszélgetést az íróval.Még több mindenre sikerült rájönnöm.
Csak nem értettem azt,ha valakinek elmeséltem miért vették ezt ennyire normális dolognak az életben.Ezért is gondolkoztam ezen annyit,hogy ez most betegség vagy egy "kisebb" probléma,amivel foglalkozni kéne?!Szerintem valami pedig nem passzol velem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!