Több éve tartó, egyre súlyosabb depressziónak mi más lehet a vége a megőrülesen kívül, ha az ember nem öli meg magát?

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, vagy hogy egyáltalán mennyit írjak le abból amit érzek..most nyilvan egy tisztább pollanatomban vagyok, azért is írok ide, amúgy ez mar nagyon sokszor nem menne. 7 eve vagyok depressziós, azóta egy hullámvasúton ülök, de ennyire mint most meg soha nem voltam elrugaszkodva a földtől

Eddig is mar nagyon sokféle tunetet megtapasztaltam, az órákon at tartó sirogorcsoktol elkezdve a panikrohamokon keresztesztul addig, hogy nem érzek abszolút semmit es csak bámulok órákig magam elé. De ami most van az mar más. Tejesen egyedül vagyok mar most, sem barátok, sem kapcsolat, utóbbi sajnos nem is lehet, ezért nagyon nagyon felek az öregedéstől, ha mar most ennyire borzasztó, csak azon jár az eszem, hogy mennyire szörnyű lesz majd 30 felett, mar ha egyáltalán megélem. Teljesen kilátástalan minden mint munka mint barátok, mint család terén.... teljesen Most is szeretnek elmenni valakivel valahova hogy eltereljem a figyelmem, de nincs akit felhivhatnek Sajnos teljesen raszoktam a frontinra, volt, hogy nem aludtam majdnem 2 napig, de megpróbáltam, hogy nem veszem be, nagyjából 5 órán keresztül csak forgolódtam, izzadtan, es csak bogtem a kínzó gondolatoktol. Sőt amit eddig meg a legmélyebb állapotomban sem tapasztaltam, az az hogy amikor küszködöm az elalvásért mar hallucinalok is

Most, ha beveszek egyet, nagy nehezen elalszom 2 órára, aztán az éj közepén kipattan a szemem, azonnal ugyanolyan rosszul vagyok, mint minden nap, aztán beveszek meg egyet es így sikerül aludnom napi 4 órát... eddig meg depressziósan is aludtam 10 órát, sokáig meg gyógyszer nélkül is, egy fel eve mar csak a napi 4 óra megy, teletomve magam altatóval

Egyszer 6 eve egy panikrohamom után az ügyeleten kötöttem ki, ott volt egy pszichológus aki csak borzalmas kliséket mondott es felírt xanaxot, ráadásul azt is mondta, hogyha nem egy ilyen kedves ember lett volna itt mint ő, akkor lefordítottak volna, hogy ne hisztizzek es menjek haza aludni... azóta remalmaim vannak a pszichológusoktol is, es amúgy sem mernek besétálni egy rendelőbe, hogy ezt mind elmondjam egy idegennek, sőt meg sokkal többet

Emellet nagyon megremiszt az öngyilkosság gondolata es jelenleg meg nem is tudnám megtenni bármennyire is pokolian érzem magam

Nem megoldást keresek itt, hiszen szerintem ezen a helyzeten semmilyen gyógyszer/pszichiáter nem segíthet..csak teljesen egyedül vagyok, nincs más hely ahol ezt elmondhatnam