Az van, hogy minden testnevelès óra előtt, közben és után úgy érzem h sirogörcsöt kapok mert ott kell lennem, bárhol szívesebben lennék mint ott. Miért lehet ez?

Én is így voltam.

Ugye ha egy matekórán nagyon csúnya hibát vétesz, például osztasz 0-val és 69 jön ki vagy ilyesmi, senki sem látja.

Viszont a tesi órai teljesítmény nagyon is látható, és mivel én béna voltam, gondolhatod, hogy folyton kinevettek, kigúnyoltak ezért.

Megértelek! Mindig is nagyon rossz volt az állóképességem, és hiába próbáltam én a tőlem telhető legjobbat, az a kettes-hármashoz is épp hogy elég volt (eleve milyen dolog osztályozni a gyerekeket ilyesmiből, no de mindegy is). A többi gyerek gúnyolódott, nekem nagyon durva kisebbségi komplexusaim lettek, a "testnevelő tanár" (vagy annak csúfolt Isten b.rma) szerint pedig "többet kellett volna dolgozni a teljesítményemen". Így nőttem fel. Aztán egy munkaalkalmassági vizsgálaton találtak egy szívbetegséget. Utólag is gratulálok az összes p..csköszörűnek, és "köszönöm", hogy elláttak rossz emlékekkel.

Amit tanácsolni tudok: ha az állóképességed rossz, és nem fejleszthető, annak lehet egészségügyi oka. Menj el orvoshoz, kérj segítséget. Ha egészséges vagy, és a tanárral meg a többi gyerekkel van a gond, esetleg a mozgásnak azt a formáját nem szereted, amit az iskolában nyomatnak, próbáld meg túlélni ezt az időszakot, és ne a sportot utáld meg (ami szükséges az egészséged megtartásához), hanem a "körítést". Fel a fejjel, egyetlen probléma sem tart örökké, még ha ez nem is nagyon vígasztal, amikor épp benne vagy.

Én is megértelek.

Nálam nem volt egészségügyi probléma, az osztálytársaim voltak ostobák. Meg a tanárok legtöbbje.

Volt olyan (általánosban) akinél nem létezett más mozgási lehetőség csak a foci. Gyűlöltem focizni, mert sosem értettem a szabályokat (valamiért a tanár szerint alap volt, hogy mindenki tudja miről szól a játék), és az osztálytársaim is erőszakosak voltak függetlenül attól hogy lányok voltak vagy fiúk. Ordítottak ha valamit rosszul csinált az ember, káromkodtak, cikizték a gyengébbeket, ha belerúgtál a labdába az volt a baj, ha nem akkor meg az.. Mindemellett a tanár egy hajcsár volt, ha valamilyen csoda folytán nem fociznunk kellett, akkor faluköröket futtatott velünk. Én személy szerint rettegtem amikor az ő órája következett, a tinikoromban megszerzett önbizalomhiányom 90%-át ezek az órák okozták, és az emberekbe vetett hitem is ekkor kezdett drasztikusan lecsökkenni.

Aztán ez folytatódott középiskolában is. Ott már nem voltam kifejezetten célpontja az osztálytársaimnak, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy szürke, szinte láthatatlan kisegérré váltam. Magamnak való lettem, senkivel sem kötöttem az elején komolyabb barátságot, ha egyedül voltam úgy nem bánthatott senki. A testnevelés órának ugyanúgy rettegve mentem neki, belém ivódott a sok rossz emlék. Ma már újra van önbizalmam, de szerintem ha újra be kellene mennem egy bármilyen osztály bármilyen tesiórájára, ugyanúgy bestresszelnék előtte.

...én is így voltam és mai napig kerülök minden helyet ami az izomról szól és kiabálnak...

Vannak az izom emberek és vannak a gondolkodók meg művész lelkek. A poén az hogy a világot sose az izomemberek viszik előre, hanem akik kerülték a tesi órákat XD

Utolsó, jó hogy azt nem mondod, hogy a mozgás csak bajt okoz... így is mennyi elhízott ember van, hát még úgy mennyi lenne, ha mindenki így vélekedne, te jó ég...

Attól, mert valaki törődik a testével, még nem azt jelenti, hogy hülye...