Hogyan kezelitek a visszaesést?

Elnézést kérek, nagyon rossz a telefonos billentyűzetem, hirtelen leállt az alkalmazás, és ahogy a kijelzőt érintettem volna a következő betű miatt, eltűnt a billentyűzet, és pont a kérdés kiírása gomb volt az ujjam alatt.

Akkor így kommentben folytatnám.

Néhány évvel ezelőtt borzalmasan önpusztító voltam, rendszeres önbántalmazás, mértéktelen alkohol, mérgező mennyiségű gyógyszerrel.

Már legalább két éve volt tavaly augusztusig, hogy semmilyen kóros megküzdési mechanizmusom nem volt.

Utána viszont nagyon meredek lejtőn indultam el. Nagyon tombolnak a tünetek, és sajnos a Frontin az elmúlt időben nagyon megszaladt, egy héten többször is veszek be az előírt dózis mellé pluszba. Az alkoholt nem hoztam vissza az életembe, nem is szeretném, teljesen írtózom tőle, ugyanígy pszichoaktív drogokat sem alkalmazok, soha nem is tettem.

Az önbántalmazás is visszatért, bár nem önvágás formájában, hanem egy kicsit elfogadhatóbb formájában (tűzforró víz a kézre, aztán jégdarabok marokba szorítása).

Viszont a gondolat, hogy bántsam magamat, nagyon sokszor jelen van.

Valamint a szuicid gondolatok is megsokasodtak, de csak gondolati szinten, nem tervezgetem.

Szóval csak arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan kezelitek a visszaesést?

Legyen az bármilyen mentális zavar.

A pszichológusommal, pszichiáteremmel természetesen ezeket megbeszélem.

De már most egy hónapja nem voltam pszichológusnál, ami szintén nagyon megvisel, a héten tudjuk folytatni a terápiát.

Visszamentem, már azóta voltam kétszer.

Közben viszont gyógyszerelhagyáson is vagyok, ami még instabilabbá tesz.

Azért emeltem ki ismét a kérdést, mert ma reggel is nagyon kétségbeejtő epizódom volt. Az ágyban feküdtem, üresen meredtem ki a fejemből, és közben az öngyilkosságomat terveztem, közben pedig szinte rohadt a lelkem, annyira erős és intenzív érzelmeket éreztem.

Többször is nekifutottam, megpróbáltam kirángatni magamat ebből az állapotból kognitív szinten való gondolatokkal, ami már a gyógyulásomból ered, de mint mindig, megint fellépett az, hogy emocionális szinten semmi változás nem történik, a kínlasztó érzelmek maradnak, ami a borderline működésből származik ismételten.

Köszönöm, jobban vagyok!

Dél óta tudok hatékonyan tanulni a vizsgáimra. Mindig rettegek a tanulástól, aztán rádöbbenek újra meg újra, hogy egy csodálatos módja annak, hogy lekössem az agyam, és ne gondolkodjak fájdalmas dolgokon.