Teljesen megrokkantam az életben pedig még el sem kezdődött. Mit csináljak?
23 éves vagyok már kialakult szorongásos depresszióval. Az életem szörnyű. A kezdetektől fokozatosan leépült a lelkem anyu miatt. 3 évesen elszöktünk aputól aki ütötte-verte. Emlékszem már 4 évesen folyamatosan szorongtam valamitől. Ha tudtam,hogy anyu éjszakás lesz akkor 1 héttel előtte sírtam,hogy mi lesz velem nélküle. 7 éves koromig bepisiltem álmomban, körmömet rágtam, minden éjjel a földön ébredtem, annyira rosszul aludtam. Suliban is jöttek a beilleszkedési nehézségek..fokozatosan mentem tönkre évek alatt. Aztán 2016-ban az érettségit nagyon megakartam nyomni mert szerettem volna továbbtanulni csak aztán pánikrohamot kaptam, ott indult az egész szörnyűség. Bár felvettek egyetemre de ez a betegség mindent tönkretett. Féltem buszra ülni, féltem megszólalni emberek előtt mert tikkelt a szemem és nagyon gyorsan kezdett verni a szívem. Korábban soha nem volt ezekkel problémám. A második félévben olyan szinten megnehezítette az életem,hogy ott hagytam a sulit mert azon gondolkodtam,hogy most igyak-e vizsga előtt,hogy ne tikkeljen a szemem az oktató előtt vagy mit csináljak...A depresszió miatt eltávolodtam a barátnőimtől teljesen. Senkihez nem volt kedvem és ez a mai napig így van. Úgy érzem nem tudok kialakítani barátságokat mert ahhoz azért az kell,hogy érdekeljen mi van a másikkal viszont én úgy érzem,hogy minden érzelem kihalt belőlem és egyáltalán nem érdekel más élete. Nem bunkóságból, egyszerűen csak úgy érzem,hogy van nekem is elég bajom és nincs kedvem mást hallgatni. Lassan minden érzelmet színlelnem kell amibe kezdek belefáradni, a napok csak úgy telnek monoton. Semmit nem érzek...Úgy érzem elfárad az agyam a sok gondolkodásban. Minden nap agyalok,szorongok a jövőn és félek. Sokat gondolkodom az öngyilkosságon mert félek,hogy ez a dolog már soha nem tűnik el az életemből. Olyan mintha gyógyszerekkel leszedálták volna az agyam azon részét ami az érzelmekért felelős. Voltam már orvosnál ezzel a problémával csak annyira megalázó az egész,hogy az hihetetlen. Szedném én a gyógyszert de attól is rettegek..ez a hülye szorongás mindenre kihat. Félek,hogy megváltoztatja a személyiségem,vagy valami kárt csinál az agyamban. Meg hát kitudja segít-e valamit.
Ti mit tennétek?
Nem kell elmagyaráznod. Értem. Én is ezt érzem. De ha folyton erre gondolsz csak rosszabb lesz. Minden nap agyalsz ezen ahogy írod. Na ez az amit nem kéne. Mert még jobban belelovalod magad és jön a rosszullét. Aztan folyton azon aggódsz mikor jön a rosszullét és kontrollálod magad van e valami tünet. Lesz is elég hamar. Gondolatelterelés gondolatelterelés......
A jövőről való gondolkozást is be kéne fejezni mert előre félsz attól hogy így nem úgy nem fog menni ez meg az. Elkepzeled előre. Ahelyett hogy a jelennel foglalkoznál. Úgy sokkal kevesebbet félnél és csak azt vennéd észre hogy rég megcsinaltad könnyedén amitől annyira rettegtél. A saját gondolataidtól vagy rosszul. A világ messze nem olyan felelmetes mint amit a fejedben alkotsz róla. Tudom nem könnyű de próbáld befejezni a gondolkozást. Keress olyan elfoglaltságot (bármit) ami leköt annyira hogy nem tudsz közben elmelkedni. Ha pedig jönnek a rossz gondolatok akkor kepzeld el milyen lenne az ellentéte. Milyen lenne úgy elmenni egy vizsgára hogy nem félsz, úgy felszallni a buszra hogy mosolyogva nézed q tajat. Szerintem ha a sok szörnyűséget napi szinten el tudod képzelni van olyan élénk a gantáziád hogy ez is menni fog. Adj egy esélyt ennek....hátha segít. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!