Miért visz minden önfejlesztő vagy pszichológiai téma előbb utóbb a vonzás törvényéhez?

Mert a gondolatoknak igen is, ereje van. . Minél többet gondolsz- nézel- vagy beszélsz valamiről, az lesz a valóságod. Azt vonzod magadhoz.

Pl. ha folyton gyilkolós, erőszakolós, zaklatós stb dolgokat nézel/ keresel rá, lassan keresés nélkül is ezek tűnnek fel, persze valahol keresed is őket, hiszen ezt láttad, hogy ilyen van.

De ha olyat nézel/olvasol stb, hogy ez az ember megmentett egy rókát, az ingyen ültet virágot egy öreg bácsi kertjébe, amaz meg meleg kabátot adott egy hajléktalannak, az agyad erre áll rá; hogy igenis vannak jó emberek, van jóság a földön, és te is lehetsz ilyen. Na meg, minél “ jobb” vagy, annál jobban fognak szeretni.

Őszintén, te lennél olyan emberrel, aki folyton olyanokról beszél, hogy “ez megölte azt, a kva politikus, az a gci asszony kiforralta a tejet, ja a munkatársam megverte a gyereket, mi értelme élnem?”, mint olyannal, aki hasonlókról beszèl “olyan aranyos volt a kiskutya a kedvenc sorozatomban, vettem egy szép füzetet, a főnök megdicsért, a párom a kedvencemet főzte, eskü, ő a legjobb szakács!”

Érzed a különbséget?

Ezért lyukad ki minden könyv ott, ahol.

A vonzás törvénye leírja- csaknem akarjàk észrevenni-, hogy a dolgokat VÁGYNI KELL de TENNI IS KELL ÉRTE! És a 2.-at sokan nem akarják meglátni a sorok között.

Az pedig, hogy a 2. illető nem akar téged azzal traktálni, hogy egész este hányt a gyerek, odaégette a vacsorát, két napja elkésett, és akkor viszont leszídták-ez számomra erős jellemre utalna. Mert mindenkinek megvan a saját baja, engem speciel nem igazán érdekel másé. Fáradt vagyok, leterhelnek a saját rossz dolgaim, most máséval is èn törődjek?

Szóval attól, mert nem fröcsög az aktuális problèmáiról, mèg nem biztos, hogy nincs neki, és arany élete van, vagy nem làtja a valóságot. Csak van benne annyi emberség, hogy tudja, problèmái mindenkinek vannak, minek terheljen másokat még a sajátjàval is?