Miért lesz egy olyan ember öngyilkos, aki okos, vannak lehetőségei és szeretik is?

A fiatalemberre saját életpéldámat tudom felhozni.

29 éves vagyok, orvos, nemsokára szakvizsgázom és háziorvosként fogok dolgozni. szüleimmel, testvéreimmel tök jóban vagyok, és van 10 millió megtakarításom. Ezen kívül már fél Európát bejártam.

Minden egyes rohadt nap eszembe jut, hogy de jó lenne meghalni. Ugyanis nagyon hiányzik az életemből egy párkapcsolat, soha nem kellettem a hölgyeknek, mert alacsony (172 cm), vékony, inkább elmélkedő, introvertált fiatalember vagyok, nem a most annyira menő, kigyúrt, szájhős macsó. Nagyon szerettem volna családot, gyerekeket, hármat, de most már kezdek letenni az egészről. Nem hiszek benne, hogy valaha megtalálom a párom. Ezenkívül a munkám is frusztrál. Szeretek háziorvosi praxisban dolgozni, de eszméletlenül dühít, hogy egy szakmunkás, aki 18 éves kora óta dolgozik gyakorlatilag többet keres mint én, hat év egyetem, meg lassan öt év szakorvosképzés után (nem háziorvosként kezdtem). Az is dühítő, hogy hiába hiányszakma a háziorvos, hiába kell hozzá a legszélesebb körű tudás, az emberek szemében a háziorvos kb. ezredrangú orvos a sebészek nőgyógyászok, belgyógyászok árnyékában. Sokszor úgy jön be a beteg, hogy nem tudom eldönteni, hogy tudja-e, ez nem a közért, ahol rendelhet kenyeret, meg szalámit hanem orvosi rendelő... Úgy érzem semmit nem ért az a 10 év, amit az egyetemen töltöttem, nem is beszélve az elitgimiről ahova jártam. Ha elmegyek szakmunkásnak ezerszer előbbre lennék az életben mostanra.

A megtakarításom is nagyjából nemlétező. Ha normális fenntartható praxist akarok, oda keményen milliókat kell csengetni, szépen el is fog menni rá a pénzem, hogy aztán megkereshessem a megalázó bért... Tehát hol is vagyok, az életben? Sehol. Van egy értéktelen szakmám. Nincs párkapcsolatom, és nagy eséllyel nem is lesz... Mi értelme így élni? Jaaa segíteni a betegeken? Azokon a betegeken akik csak szidnak minket, és mindenhol azt olvasni, hallani, hogy a hülye háziorvos így meg úgy... Itt is naponta van kb. öt ilyen kérdés.

Semmi értelme az egész élet nevű sz.rnak.

Az emberek különféle erősségű és stabilitású idegrendszerrel születnek. Valaki

kiegyensúlyozott és erős

kiegyensúlyozatlan és erős

kiegyensúlyozatlan és gyenge

Szóval aki kiegyensúlyozatlan, és/vagy gyenge azokat a stressz könnyebben kiborítja. Érted? A stressz küszöb alacsony, tehát a stressz könnyen átjön a küszöb felett.

Úgy képzeld el mint egy ajtó küszöböt. Ha alacsony a küszöb, könnyen bejön bármi.

Ha magas a küszöb, mert az embernek stabil idegrendszere van, akkor sokkal nehezebb leverni a lábáról stresszel és jól ellenáll neki, akár hosszabb távon is.

A tudás csak részint játszik szerepet, hiszen a tudás nem épül be az ember gondolkodásába készség szinten.

A tudott anyag válhat rossz szokássá is (gondolati vagy fizikaivá). De ha az ember meditál, akkor idővel a tudás bölcsességgé válik, azaz készségszinten beépül az egyén hétköznapjaiba.

Aki öngyilkos lesz - de nyilván nem vagyok szakértő - nem sajátított el érdemes értékrendet.

OFF:

bár megértem a fiatalembert aki orvos és családot szeretne, ám úgy tűnik, hogy a sérelmek az egóját sértik. Az ego pedig igen káros tud lenni. Tévútra vezeti az embert.

Mielőtt megkövezne valaki, hogy micsoda hülyeséget írok, kérem olvasson utána.

Kedves Laca, remélem ez a kérdés költői volt. Sajnos az nem javít a dolgokon, hogy tudom másnak sokkal rosszabb. Ez sajnos nem csökkenti a magányt, és a frusztrációt.

De én a helyedben megismerkednék Böszörményi Gyulával. Egyrészt egész jó könyvei vannak, másrészt hasonló cipőben jár, mint te.

Nem értek egyet azzal, hogy egy öngyilkosnak nem lehet érdemes értékrendje. Ki dönti el mi az érdemes értékrend? Te? Vallami Allah, Jahve, Buddha nevű szadista képzeletbeli pszichopata? A Józsi a szomszédból?

Az egó valahol jogos, de hogyan ne legyen sértett az egóm, ha minden amit elértem eddig az életben hiábavaló és értéktelen.