Fogyatékos vagyok? 21L
Jelenleg felsőoktatásban tanulok és szerintem nincsenek különösebb problémáim az anyagok megértésével, stb. (Bár az is igaz, hogy ez még csak az első félév és csak alapozó tantárgyaink vannak)
Mégis folyton attól félek, hogy szellemileg visszamaradott vagyok. A szüleim és a közelebbi családtagjaim gyakran tesznek megjegyzéseket rám, hogy 21 évesen agyilag egy 6 éves szintjén állok, meg hogy az elsők között fogok kibukni egyetemről is, stb. És néha kezdem azt hinni, igazuk van, pl. az elmúlt félévben már 2x is előfordult, hogy bementem suliba, miközben nem kellett volna, az egyik alkalommal elfelejtettem, hogy délután X órától (amikortól óráim lettek volna az adott napon) tanítási szünetet rendeltek el, a másik alkalommal meg mondta az egyik tanár, hogy következő héten valami dolga lesz, ezért nem kell bejönnünk, én meg úgy voltam vele, nem írom fel sehová, mert hogy felejteném el, hogy nem kell suliba jönni? Szóval nem írtam fel sehova és persze elfelejtettem és csak akkor kezdett derengeni valami, amikor beértem a suliba és láttam, hogy tök üres az egész előadó. Amikor a szüleim megtudták ezeket, egyből elkezdtek szidni, hogy ebből is látszik, hogy agyilag nem odavaló vagyok.
Amikor pl. érettségiztem, meglepően jól sikerültek a vizsgáim (főleg ahhoz képest, hogy gimi közben 3-as tanuló voltam), egy pillanatig örültem is magamnak, de az anyámnak sikerült meggyőznie arról, hogy csak azért nem buktam meg egyáltalán, mert mázlim volt és könnyű szóbeli tételeket húztam. Amikor itt egyetemen írtunk ZH-kat, amik jól sikerültek, arra is mindig valami olyasmit mondott, hogy "Hát ha te is meg tudtad írnni x pontra, biztos nagyon könnyű lehetett...". Azóta ha bármiben is valamilyen sikert érek el, nem tudok neki örülni, mert csak az jár a fejemben, hogy csak azért csiáltam jól, mert szerencsém volt...Illetve amikor hallom, hogy a csoporttársaim arról beszélnek, hogy nem értenek egy anyagot, amit én azt hittem, igen, mindig azon gondolkodom, hogy amúgy semmivel se lehetek okosabb, mint ők és ha ők nem értik az adott anyagrészt, én valószínűleg még feleannyira se értem, mint ők, különben nem úgy gondolnék arra a témára, hogy "fuhh, ez nem is olyan nehéz", hanem fel bírnám fogni, hogy igazából sokkal árnyaltabb a dolog annál, mint amilyennek gondolom...Mondjuk ez biztos elég hülyén hangzik, de mindegy.
Emellett amikor a szüleim közelében vagyok, iszonyatosan gátlásos és szorongó leszek, szó szerint görcsbe rándul a gyomrom, ha csak meghallom a hangjukat, ezért ilyenkor más emberek között is elég hülyén viselkedek. Pl. gyűlölöm, amikor rokonok/ismerősök elkezdenek a suliról vagy a magánéletemről kérdzgetni, mert a szüleim előtt nem akarok még megszólalni se, ezért próbálok a lehető leghalkabban, tőmondatokban/szavakban válaszolni, ami miatt megint mindenkinek az jön le, hogy egy idióta vagyok. Gyakran, amikor rokonok jönnek hozzánk/mi megyünk valakihez, később azt hallgatom a szüleimtől, hogy hogy megszégyenítettem őket azzal, hogy nem válaszoltam normálisan a kérdéseikre, meg hogy a hátam mögött a rokonok/ismerősök azt kérdezgették tőlük, van-e valamilyen mentális problémám. De egyébként tényleg csak akkor vagyok ilyen, amikor a családtagjaim közelében vagyok.
Ezek alapján lehetséges, hogy szellemi fogyatékos vagyok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!