Ti is szorongtok már az iskolai/munkahelyi kötelező ajándékozások miatt?

Nem, mert nincs ilyen. Max közelebb állókkal kis apróságcsere.

suliban a húzást utáltam, délutánokat jártam a tökéletes ajádnék után, én meg volt, hogy használt akármiket kaptam (olyantól, akiknek telt volna másra...)

Amíg iskolába jártam utáltam. Mindig az volt a vége, hogy a csoport fele elcserélte a cetliket, úgy hogy barátnak adjon. Hozzáteszem én is ezt csináltam. A másik fele meg szimplán leszarta az egészet és olyan igénytelen "ajándékot" adott, hogy nézni is rossz volt. Padlásról előszedett megsárgult gyertya vagy valami táblás csoki vagy az örök klasszikus a bögre.

Most már felnőttként általános iskolában segítettem tavaly a karácsonyi ünnepségen. A tanító néni előre felkészült egy kis pót csomaggal arra az esetre, ha valaki nem kapna semmit. Minden évben van olyan, hogy valaki az összeghatárt semmibevéve 1500-2000 helyett csak egy 300 forintos csokit ad.

Én őszintén betiltanám. Amíg a családi háttér különböző alapból nem is lehet elvárni, hogy pluszba 2-3k ajándékot adjanak egymásnak.

Legyen az utolsó nap egy karácsonyi osztálybuli, amire mindenki visz valami sütit és jól érzik magukat a gyerekek.

Nem. Ha húzás van, elég kreatív vagyok, hogy bárkinek találjak jó ajándékot, ha meg mindenki mindenkinek ad valamit, akkor se túl bonyolult olyat kitalálni, aminek biztos mindenki örül.

Ajándékozni meg kifejezetten szeretek, pont azért fektetek bele annyi energiát, mert az a legjobb érzés, mikor átadom a másiknak és látom, hogy örül neki.

Persze, volt olyan osztálytársam gimiben, aki egy (egyébként nem túl csinos és nem túl népszerű) lányt húzott az osztályból, és az ajándékozás előtti nap vett neki a vásárban egy 300 ft-os bólogatós kutyát, amit egy csíkos nejlonszatyorban adott át annyival, hogy "na, itt van". Miközben mások saját versikéket költöttek, személyre szóló ajándékokkal készültek, szépen becsomagolták, stb.

Szóval aki így áll hozzá, az saját magának is kellemetlenné teszi, meg annak is, akinek ajándékoz.

Örömmel kell rá készülni, és akkor nincs miért szorongani. Hiszen ez egy remek alkalom arra, hogy valakinek örömet szerezz.

Amikor iskolába jártam, sosem szorongtam az ajándékozás miatt, pedig mindig is magányos alkat voltam.

Szerencsére most a munkahelyen nincs ajándékozás.

Én is utáltam. Mivel sohasem voltam az osztály kedvence, ezért mindig szomorúan néztem az egészet végig. Illetve hatodikban volt egy olyan, amikor az osztálykarácsonyon mégegyszer húztunk (vagy pont akkor húztunk csak... már nem emlékszem) és hát az a lány húzott engem, aki kb rühellt. A barátnőjének akarta adni az ajándékot, valami csilivili csomag, sok csokival, tollal stb.. De engem húzott xd Hú, azt az utálatot, sértődöttséget az arcán, na azt nehezen felejtem el :D De a csoki finom volt és a tollat hónapokig használtam :D :D

Egyébként amit még nagyon utáltam, a "mikulásozás". Miért nem lehet az iskola falain kívül? Vagy direkt az a cél, hogy belerúgjunk abba, akinek nincsenek barátai?