Nagyon félek a haláltól! Sokszor sírásig pánikolok és már nagyon nehezen viselem. Mit tegyek?
Sokáig próbáltam magamban megoldani ezt a problémát,de már nem csak este, elalvás előtt kattogok ezen,hanem nappal is. Megkeseríti a halálfélelem az egész életemet. Kérlek segítsetek!
16/L
válasza:Te nem a haláltól félsz, hanem az élettől. A halál az élet része.
Ilyen nagyfokú halálfélelem miatt érdemes volna pszichiáterhez fordulni.
válasza:Keress pszichiátert!
Nem tudom hogy mik a szokásaid vagy mik voltak de a túl sok horror film, online játék stb kihathat a lelkedre például. Keress fel szakembert, változtass az életmódodon és tanuld meg a doki segítségével hogyan gondolkozz pozitívan.
válasza:Tizenhat évesen miért jár a fejedben a halál gondolata? Gyógyíthatatlan betegségben szenvedsz? Vagy mi az oka? Ha testileg (úgy értem fizikálisan) nem vagy beteg, akkor nincs mitől félned, hiszen még most kezdődik az életed. Ott nincs helye a halálfélelemnek!
Más a helyzet abban az esetben, ha beteg vagy. Amennyiben így lenne, - bízom azonban abban, hogy nem így van -, akkor sem szabad hagyni eluralkodni magunkon ezt az érzést.
A halállal nem kell foglalkozni. A jövőbe kell tekinteni, a holnapra kell gondolni, és holnap meg kell élni a holnapot, azaz holnap a mát. "Carpe diem" - élvezd a pillanatot, adj értelmet minden napodnak, és nem lesz időd máson gondolkodni!
Köszönöm szépen a válaszokat, valószínűleg megfogadom a tanácsotokat és szakemberhez fogok fordulni a közeljövőben.
És kedves 23:00-kor válaszoló, téged őszintén sajnállak. Aki ennyi empátiát képtelen tanúsítani a másik ember felé, annak vagy nem oké valami odabent, vagy borzasztóan elégedetlen magával és a másokon való ítélkezés és a kötekedés. Kíváncsi lennék,mit válaszoltál volna, ha nem írom ki, hogy mennyi idős vagyok.
válasza:Nos, miként tudnánk segíteni?
Pedig a #4esnek igaza van. Unatkozol.
Majd ráérsz a halállal foglalkozni 50-60 év múlva. Addig tedd magad hasznossá.
válasza: válasza: válasza:00:45
És te mégis honnan tudod,hogy neki milyen az ő élete? Ennél jobban semmit nem utálok,amikor úgy dobálóznak az emberek szavakkal,hogy közben fingjuk nincs semmiről.
Kérdező! Ha már ennyire elviselhetetlen,keress fel egy szakembert! Velem ilyen először talán 15 évesen fordult elő, aztán már csak párszor talán, és azóta saját magam tudom kontrollálni a gondolataimat, tudatosan elterelem,hogy ne gondoljak ebbe bele.Pszichológusnak talán ha egyszer beszéltem erről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!