Miért van az, hogy nem vágyom sehova, és ha valahol vagyok alig várom, hogy otthon legyek a szobámba egyedül és zenét hallgassak. Nos?

Nem,nem egyáltalán nem félek semmitől és senkitől! Sőt! Csak szeretek egyedül lenni. Nem vágyom társra,hosszan tartó párkapcsolara. Csapatmunkában se érezném jól magam egy munkahelyen. Hálistennek mindig magam vagyok a melóhelyen 11 éve. Nagyon sokat voltam egyedül,magányosan ilyenkor csak a zene volt a társam rádió stb.

Belém forrt már az egyedüllét,a magány? Bónuszként világ életemben csóró voltam,és elégedetlen vagyok a testemmel.

Egyébként a környezetemben lévő emberek, és a főnökeim nagyon megvannak velem elégedve.

De nem tudok örülni semminek.

Világ életemben csendes gyerek voltam, és az élet nagy dolgairól gondolkoztam. Mivel magamnak való voltam,néha szivattak az osztálytársaim. Én tudni,hogy mi volna jó nekem.. de nem tudok tenni érte. 34 éves vagyok..pocsék a munkahelyem és a fizetésem, egy rozoga házba élek a beteg szüleimmel.Külföldre természetesen ezért nem tudnék elmenni.A munkám durva fárasztó.A munkahelyemre is gyalog járok ami 3 km-re van..amikor megyek a forgalmas főúton mindig látom,hogy néhány ember direkt kinevet,hogy nini.. a csóró gyerek gyalogol! És ilyenkor amikor pocsolyás idő van felcsapnak a kocsik sárral,ezt ilyen szimbolikus megalázásként élem meg! Én segítsek meg legyek jó mindenkihez, cserébe meg nem kapok semmit! (Ez akár a melóhelyen vagy a magánéletben is helytálló)Ezért szeressem az embereket? Boltba pl egyáltalán nem szeretek menni,eleve utálom a sort a pénztárnál,meg gondolom biztos mondják,hogy na.. a csicska csávó aki gyalogol most is majd haza a szatyrokkal! Milyen férfias látvány mi? Elfogadtam,hogy ez a sorsom és ezért nincs kedvem már semmihez. De ezt tudtam már 11 évesként is akármennyire is furán hangzik.

A rokonokkal azért nem beszélek olyan sokat mert nincs miről? Miről beszéljek?

Szóval inkább csak otthon szeretek lenni és pihenni a meló után. Tudom,hogy depresszióm van ezért sem kell nő. Nem tudnék teljesíteni szexiálisan.

5-ös!

Vagy egy introvetált depressziós!

De érdekes módon van egy másik énem ami szereti a humort,elvont humort! Ha rajtam múlna olyan vígkjátékot írnék,rendeznék,hogy csak na!Tudom,hogy kreativ is vagyok..és rengetegszer nyertem már betelefonálós rádiós/tv-s műveltségi játékokba. Tehát ilyen magányos okoska/művelt emberke vagyok.

Egyszer valahol olvastam,hogy volt egy népszerű humorista akit mindenki úgy ismert,hogy egy pozitív csávó..ám ő egyébként a magánéletben otthon egy magánakvaló különc volt.

A barátnőmmel a kapcsolatom 6 évig tartott. Ő is egy értelmes nő volt és ő ismer igzából. Legutóbb is azt mondta,hogy kár egy ilyen tehetséges elmét parlagon hagyni és szürkeként élni. Igaza volt. Csak hát nem tudok mit tenni.És a tőlem buta,butább emberek meg azt hiszik,hogy attól mert jelentéktelen,szürke ember vagyok akinek még kocsija sincs,az azért van mert mittomén.. bolond,buta lehetek. Pedig csak szimplán csóró.