Mit tegyek hogy ne őrűljek meg?

Néha elkalandozom, hogy milyen az élet. Majd eszembe jut a halál, hogy nincs visszaút, hogy teljesen mindegy mit csinálok egyszer úgy is vége lesz mindennek, nem fognak rám emlékezni. Reménykedem az újjá születésben, de nem valószínű. Próbálom elhessegetni a gondolatokat, de mindig visszajönnek. Mivel nem egy rajzfilm karakter vagyok aki örökre él, és jobbnál jobb kalandokat él át, tudom, hogy eljön a sötétség, ezért sírok. Mikor már mindennek vége. Elgondolkodott azon is, hogy milyen érzés lesz a halál után, mi lett volna ha nem születtek meg, mi vár a semmi túl partján. Az is megfordul a fejemben, hogy öngyilkos leszek és újra kezdek mindent. Hiszen a szeretteink is nagyon hiányoznak (nagyszülők). Beszéltem a szüleimmel, és voltam már többször is pszichológusnál, adtak gyógyszert, de még mindig semmi változás. Mit csináljak, hogy ne őrűljek bele?