Szerintetek ezta fajta szorongás hogyan lehetne legyőgyzni?

Szia, kérlek mielőtt elolvasod ne szaladj végig rajta!! olvasd el és ertelmezd aztán úgy kommentálj köszönöm!! 

Szóval én egy 19 fiú vagyok, és nem igazán találom a helyem a világban.de kezdjük is az elején !! Én egy szegény családból származom már gyerekkorom  sem indult sajnos olyan felhőtlenül( tisztázzuk már itt az elején nem szeretném magamat sajnáltatni vagy ilyesmi ezek csak tények!) Szóval anyagilag nem igazán tehettük  meg azt amit mondjuk egy átlagos családban megtehetnek pl, elő előfordult hogy néha napján nem igazán volt mit enni,néha hideg is volt a lakásban, családi programok szinte sohasem voltak stb..(de nem ez a fő téma) én alapjáraton nem tartom magamat visszahúzódó személyiségnek viszont mások szerint és magam szerint is azá váltam! Mikor kijártam a 8-osztályt  tovább tanultam viszont sajnos nem fejeztem be a sulit őszinte leszek motiváció sem volt...tehát aminek tanultam nem érdekelt és csak azért mentem abba a suliba mert a rosszak voltak a jegyeim és csak abba a suliba vettek fel!! Eredetileg rendőrnek akartam tanulni de nem vettek fel és hát muszáj volt be írni valamit (egyébként az akkori tanulmányi átlagomal azt hittem hogy felvesznek és elég lesz de nem sikerült) jobban utána kellet volna nèznem hogy mik az iskolai követelmények de hülye voltam tudom..) szóval felvettek egy másik suliba ahol elègè kirekeztetnek éreztem magamat csak azért álltak belèm sokszor mert hogy én visszahúzódó vagyok és nem keresem az ő társaságokat ami nem igazz az elején próbáltam mindenkivel jófej lenni de valamiért nekik az bejött hogy engemet csesztetek és én meg persze  szándékosan nem foglalkoztam velük! Lelkileg ez megviselt sokszor bántottak szavakkal előfordult hogy fizikailag is ekkor már kb 5-6 honapja oda jártam suliba és már azon voltam hogy inkább átmegyek egy másikba de a szüleim mondogatták hogy maradjak és hát én maradtam, végül úgy sikerült el jönnöm a suliból hogy ketten rám jöttek és meg akartak verni! annyira nem sikerült nekik csak fel repedt a szám de semmi komoly ! Mivel tanuk voltak egyből igazgatóiba hivatak mindket Viszont másnap semmi kedvem nem volt menni suliba elegem volt hogy minden nap beszólogatnak valamit! és a tudat hogy fizikailag bánthatnak mert megtehetik mivel tull erőben vannak... szóval soha többet nem is mentem abba a suliba!! Eredetileg úgy volt hogy megyek egy másik suliba viszont nem mentem a tanulmányi eredményeim sem voltak olyan nagyon jók és csak elégè lezülöt iskolákba vettek volna fell szóval arról meg hogy minek akartam volna tanulni fogalmam nem volt, egyszerűen nem érdekelt semmilyen szakma amit szívem szerint ki tanulnák így hát  otthon maradtam !! A szüleim semm erőltették viszont én sem,és végül nem is let érettségim és nem fejeztem be a sulit ! A lelki része elègè megviselt hónapokig otthon voltam nem jártam sehová nem beszéltem senkivel szó szerint! kb ez tartot 16 éves koromig! Tehát kb egy évig bezárkóztam a négy fal közé! Ekkora már tudtam dolgozni alkalmi munkában viszont ezek a munkák csak hébe hóba adottak és 18 éves koromig ilyen munkában vettem részt és meg is tapasztaltam a negatív oldalát ez ilyen fajta munkáknak például tűző napon éhen szomjan betont lapátolni mert ha eszek akkor levonják a béremből,de tök Mind1 mert igyis úgyis le vonták a beremből,vagy télen a legnagyobb mínusz hidegekben szét fagyva dolgozni !! De ez még a jó oldala mert 2 hét munka volt aztán ha nem volt hónapokig munka akkor azt az időd otthon a szobámban töltöttem cèltalanul magányosan és sehová nem mentem tehát társaság az 0-a! Mikor 18 lettem Itt már rájöttem hogy változtatnom kell, gondoltam elmegyek dolgozni egy bejelentett fix munka helyre de már az első próbanap után otthagytam a munkát!! Hogy miért ? Egész nap szorongás volt rajtam féltem attól hogy bánthatnak ismét lelkileg vagy bárhogyan !! Vagy ki utálnak Mára már nem merrek közösségbe maradni szeretnék egy normális életet élni de az érzelmeim nem engedik! Az alkalmi munkákon mindig egy családtagom vont be tehát nyilván nem kellet attól tartanom hogy bárki árthatna nekem mert senkinek nem volt szándékában, ettől függetlenül simán magamba szárkoztam akkor is, néha alig szóltam bárkihez  viszont ha idegenek-el vagyok körülvéve nem érzem magamat biztonságban ami társul egy elég erős szorongás-al konkrétan ameddig ott vagyok addig el nem múlik.!! Nem járok sehova szórakozni nincsenek barátaim se barátnőm de mint említettem szinte majdhogynem félek közösségbe lenni ti milyen tanácsokkal látnátok el hogyan győzzem le a szorongást és milyen jó tanácsokat tudnátok ajánlani hogy vissza kerüljek az élők sorába előre is köszönöm a válaszokat és kérek mindenkit hogy a komment szekcióban ne használjon trágár szavakat kifejezéseket és örülnék ha kommentelsz korod írd köszönöm legyen szép napod szia!