Hogy lehet ezt kibírni?

Egy nagyon értelmes okos ember vagyok, de ezen kívül sajnos több pozitívumot nem tudok magamról mondani.

Nevelőotthonban nőttem fel és az a kisebbség voltam aki nem cigizet nem beszélt vissza , ha rossz volt elverték a nevelől ( jogosan ).

Sajnos nimcsenek barátaim valahogy úgy hozta a sors hogy meg nem mondaná rólam az ember de nincs barátom , se haverom 31 évesen.

Sose járok discoba se bulizni nem.iszok , nem dohányzok.

De kb ennyit rólam.

Ami viszont nagyon darabokra szed hogy.

Barátnőm elhagyott, a 6 hónapos kisfiunkkal együtt akit magával vitt.

Munkahelyemről kirugtak

Albérletből is mennem kellet akár én fizettem , a volt párom nevén volt.

Fizikai munkát végzek és 2 éve sérvem van de ha megműtetem magam akkor min 1 hónapig feküdnöm kell, albérletet meg fizetni kell

.

Szó szerint romokban vagyok mentálisan.

Nevelőotthon miatt a család nekem a legfontosabb , ha nekem nem.adatott meg akkor a fiamnak nagyon jót szerettem volna.

Sajnos barátnőm a teherbeesés után már nem nagyon akart velem lenni és ez nyilt titok volt hogy anya akart lenni erre kellettem.

Most kb mindent elveszítettem egyszerre ( dominohatás)

Sosem gondolkodtam "azon" a dolgon de most egy picit megfordult a fejemben

..... de lehet hogy gyáva lennék hozzá hogy megtegyem