Nagyon félek a saját gondolataimtól. Mi bajom van?
Teljesen normális 18 éves srác vagyok, sportolok, soha-sem bántalmaztak, mindig nagyon jó kapcsolatom volt a szüleimmel, és az átlagnál sokkal-sokkal jobb kedvem van és volt mindig is. Ezért a környezetem is nagyon szeret, sok barátom van. Idén szeptemberben elkezdtem az egyetemet és kicsit belerokkantam, egyedül járok minden nap és nem ismerek senkit ott. Eddig azt hittem, hogy ez nem baj, de talán ez lehet a gond forrása.
Az egész akkor kezdődöttamikor a barátnőmmel megnéztünk egy videót a 444-től a darnozseli gyilkosról, aztán pedig még egyet magyar sorozatgyilkosokról. Ez után elindultak a gondolatiam, pontosan ezek, ebben a sorrendben:
-Mi van, ha bárki csak igy bekattanhat?
-Mi van ,ha én is?
-Ezután egyből valamiért elképzeltem ahogyan egy késsel leszúrom.
Annyira félek ettől a gondolattól azóta, rettegek amikor eszembe jut(kb. minden perceben, van hogy annyira nem érint durván, máskor meg remeg a kezem, és félek) Nem értem hogy hogyan fordulhatott meg ilyen az eszembe, soha nem tudnék ártani senkinek főleg nem azoknak akik ennyire fontosak nekem. De mindig bennem van, hogy akkor ez miért jutott eszembe. Amikor a családommal vagyok vagy a barátaimmal(max. heti egyszer beülönk valahova sörözni, mert hát ők nem jöttek egyetemre) akkor nem erre járnak a gondolataim, de mivel sokat vagyok egyedül(pl. egyetem) ezért akaratlanul is eszembe jut ez a hülyeség.
Valaki, aki tapasztalt már ilyet vagy szakértő esetleg, kérem mondja el, hogy mi bajom van.
Csatlakozom az előzőhöz, ez valóban a kényszerbetegségre is utalhat, de nem szabad azonnal sem öndiagnosztizálni, sem pedig hagyni legyógyszereztetni magad.
Egy pszichiáter szakember pontosabb el tudja dönteni, hogy mi a valódi bajod. És a gyökerét is meg tudja találni, ha jóhoz mégy. A film az csak beindított valamit, ami azt jelzi, hogy valahol valami nem stimmel benned.
Ne aggódj, lehet, hogy csak az iskola miatt van, kicsit stresszelsz. És javaslom, hogy keress a szellemi szintedhez és a majdani végzettségedhez megfelelő barátokat, különben nagyon egyedül maradsz. Bármilyen kedves is egy ember, nemigen lehet jó barát, ha nem tud szellemileg követni.
Nyugi,teljesen normális vagyok,de pont egyik nap jutott eszembe az,hogy mit éreznek a gyilkosok tettük közben,én mit éreznék a helyükben.
Most csak bebeszéled magadnak ezt,ezért jár állandóan ez az agyadban.Azért mikor erre gondolsz,az is jusson eszedbe hogy nem akarsz te 30-40 évet sitten üldögélni :) Ja,és kösd le magad dolgokkal,ne gondolkozz sokat.
Jó hobbit, hivatást, kreatív tevékenységet keress és elmaradnak ezek a kellemetlen kényszergondolatok.
Ha nem sikerülne úrrá lenni ezeken a gondolatokon, akkor pedig pszichoterapeutát keress, beszélgetéssel segíthet megtalálni miért vannak e gondolatok.
OCD-s tünet.
Nem fogsz bántani senkit, megőrülni sem fogsz. A legrosszabb amit okozhat, hogy nagyon erős szorongást fogsz érezni a gondolataid miatt. Ezt nem érdemes megvárni.
Ezt nem kell szégyellni, nyugodtan beszélj róla orvossal, ő sem fogja azt hinni, hogy ártanál bárkinek is, és őrültnek sem fog nézni.
Relatíve gyakori jelenség. SSRI-vel kvázi tünetmentessé tehető. De ha tudod kezelni, lehet erre sincs szükséged. Csak ha felerősödik a szorongás, mindenképp kérj segítséget. Nyugi ártani akkor sem tudsz, ez nem olyan betegség. Magadat fogod felőrölni, ha nem kérsz segítséget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!