Nagy baj, ha elképzelek magam mellé embereket?

én is szoktam ilyeneket, csak más jelleggel

szerintem nem baj, bár nem tudom hány éves vagy, de majd kinövöd

egyedül sem olyan rossz (na jó igen) de nem ez a lényeg, hanem hogy senki nem szól bele mit mikor csinálj

én egész nap itthon vagyok, nagyrészt egyedül és ennél jobbat képzelni sem lehetne (magamhoz képest)

amúgy gondolkodtam már egy képzelt családfán, újságokból embereket kivágni, felragasztani, aláírni a nevüket stb.

de mostanában csak a melegre tudok gondolni, hát igen nyár van és egész évben ezt vártam, na nem a napozási lehetőségek miatt, hanem mert nem kell iskolába menni:)))))

Nem baj az álmodozás. Mindenki csinálja egyébként.

Azt viszont ne felejtsd el, hogy a valóság érdekesebb, sőt, jobb tud lenni, mint az álomvilágok (tudom, hogy ezt nehéz elhinni, én is voltam kamasz), ezért ha minden idődet álmodozásra fordítod, azzal alkalmakat szalasztasz el.

Az álmodozásod is lehetne híd a valóság felé, pl. ha nem céltalanul, össze-vissza csinálnád, hanem alaposan kidolgoznád az elképzelt embereid jellemét, aztán történetekbe helyeznéd őket, novellákat vagy regényt írnál. Közben ráéreznél az alkotás ízére, ami sokkal élvezetesebb, mint az álmodozás. Aztán fölteheted valami blogba, ahol hozzád hasonlóan gondolkodók elolvasnák, meg te is az ő cuccaikat, levelezni kezdenétek, aztán találkoznátok. Olyan technikai lehetőségek vannak most a XXI. században, hogy igazán furcsa, ha van még magányos ember.