Hogyan lehet ezen segíteni?

A kálváriám azt hiszem néhány éve kezdődött.Az a helyzet,hogy már kiskorom óta nagyon álmodozó vagyok.Annak idején már az iskolában is történeteket találtam ki a saját magam számára,átlagban hol krimi,hol persze romantikus témájúakat.Az utóbbi években viszont egyre inkább úgy érzem,hogy ahelyett,hogy ez megkönnyítené a mindennapjaimat,egyre inkább csak mélyre húz.Itt vagyok húsz évesen,és még most is attól érzem jól magam,hogy különféle szitukba képzelem magam,és olyan mintha folyton elérhetetlen rögeszméket és vágyakat kergetnék.Pl egész életemben olyanokba voltam "szerelmes",akik vagy nem viszonozták vagy alapból esélytelen volt.Most pl sikerült egy hírességbe "belezúgnom",ami nyilván csak egy hülye rajongás,de itt is ugyanaz a lényeg kb.Olyan mintha belsőleg vágynék arra,hogy semmibe vegyenek,és ne legyen lehetőségük sem arra a férfiaknak,hogy megbántsanak.Ha belegondolok akkor egyébként megvannak az okok is: hatalmas mértékű önutálat,folytonos elégedetlenség,csalódások,szeretethiány és főként az,hogy az életben elképzelhetetlen,hogy egyáltalán idegenekkel ismerkedjek.Egyszerűen mindig azt érzem,hogy üres és tartalmatlan az életem,sikertelen vagyok,és egy folyamatos boldog,de mégis persze egy álomvilágban élek.

Mit gondoltok,hogyan tölthetném ki az életemet? A való életben akarok boldog lenni és célokat elérni,nem a vágyaimban.Hogyan lehetne ezen valahogy segíteni?:( 20/l