Veletek volt már olyan, hogy éveken át pechesek voltatok? Nem jött össze semmi?
Én már bármit csibálok az életemmel, nem jön össze semmi. Emiatt már mentális problémák is jöttek elő illetve erősödtek.
Jelenleg az egyik célomért feladtam mindent, otthagytam csapot papot és mindent egy lapra tettem fel.
1,5 hónapon belül 4 dolog se úgy jött össze, ahogy azt képzeltem. Emiatt veszélybe került a megélhetésem, a jövőm és már most fel kell adnom, amibe belevágtam.
Bármit tanulok, hiába, bárhogy igyekszem spórolni, hiába...
Az ominózus álláshirdetésre csoda volt, hogy behívtak, mert nem árultam zsákbamacskát a kísérőlevélben. Mi van, ha alapon adtam be... Nem volt meg a szükséges tudásom. Innentől kezdve azt se tudtam, mire számítsak.
Az egyik HR-es csaj fűt-fát ígért, hogy milyen szimpatikus voltam stb. Voltaképp hazudott és erről nem én tehetek.
Nagyon sok ember van, akinek nem jön össze, bármit tesz... Gondoljunk csak a rákbetegségre.
Nagyon sok mindenen múlik az ember maga.
Azért egy betegséget ne hsaonlíts össze egy álláskereséssel.
Màsrészt attól, hogy a HR-es téged szimpatikusnak talált (és ez nem tudom, miben lenne hazugság), még nem jelenti azt, hoyg az adott állásra is te vagy a legmegfelelöbb.
De, volt 2 hazugsága is sajnos... Miatta csináltam fél évre rá hülyét magamból és közrejátszott egy rossz döntésemben is.
Egy életszakasz viszontagságait hadd hasonlítsak már betegséghez... Az álláskeresés egy viszontagság. Betegségek, anyagi gondok, közeli emberek betegsége a többi. Ja, biztos, hogy az utóbbiról is én tehetek. Mindenről. De mondom, ha jön a háború, arról is...
Miért?
Az ismerőseim irigyelnek az erőmért és a bátorságomért, az embereknek 10 perc alatt lejön, hogy kitartó vagyok, te meg minősítesz 0 infóval.
Fogalmad sincs, mik az aktuális akadályok az életemben, mit és miért élek meg nehezen.
Bár te lehet feladtad volna a negyedénél.
Én azt látom, amit itt írsz, abból meg csak az jön át, hogy elsüllyedsz az önsajnálatban, mindenkit hibáztatsz mindenért, te vagy az áldozat - ennek alapján csak negatívan lehet téged minösíteni.
AKik meg csodálnak, azok könnyen lehet, hogy még inkább nem jutnak semmire, szóval az ö csodálatuk sem biztos, hogy egyáltalán jelent valamit.
De nézd meg az eddigi válaszokat: bárki mond bármit is, te megmagyarázod, hogy rajtad kívül mindenki már feladta volna a helyedben (miközben te éppen feladsz mindent és másokat hibáztatsz a saját tehetetlenségeed miatt), és vaktában eleresztesz olyanokat, hogy a válaszolók jóval kevebbre jutottak volna a helyedben, és az eszedbe sem jut, hogy ök esetleg már elérték azt, amir akartak, mert tettek érte és nem csak nyafogtak.
En többet nem írok neked, az ilyen önsajnálatban elsülyledt valakikkel reménytelen bármit is elérni, a többiek vagy folytatják még ezt a kilátástalan vitát, vagy ök is abbahagyják, az az ö dolguk.
1. Magamtól jól kezeltem egy mentális problémát (vélhetően Asperger), ezt a mentálhigiénés szakember is megerősíti (szerinte is ez van/volt nekem és jól kezeltem egyedül).
2. Folyamatosan igyekszem javítani a kiállásomon, hozzáállásomon, önbizalmamon. Pár éve még 1 perc alatt lejött mindenkinek, hogy 'fura' vagyok, rossz kiállású stb, ma már nem és ezt sokan megerősítették.
3. Igyekszem sportolni, helyesebben étkezni, sokkal jobban is érzem magam fizikálisan, mint mondjuk 5, de főleg 10 éve.
4. Elvégeztem már egy egyetemet OTD-val, köztársasági ösztöndíjjal, 4-es, 5-ös eredményekkel. Főleg a soft skillek hiánya, beilleszkedési gondok és családi problémák miatt nem sikerült vele elhelyezkednem.
5. Azóta is képeztem magam, most épp teljesen átképzem. OKJ-t csinálok, otthon olyan szinten sokat tanultam az adott témában, hogy a tanfolyamon az egyik modult végigunom, mert konkrétan nem hallok újdonságot. Szeptembertől pedig elkezdtem az egyetemet, ahol az eddigi beandók, kiszh-k mint 100%-osak (jó, tény, eddig semmi nehéz számonkérés se volt).
6. Baráti körrel rendszeresen találkozunk, újabb és újabb helyekre ülünk be, olykor sportolunk, kirándulunk. Igyekszünk nem mindig ugyanott, ugyanazt csinálni.
Úgyhogy válogasd már meg, kinek mit írsz!!!
A genetikát nem lehet megváltoztatni, se azt eltörölni, amit Anyám csinált velem csecsemőkoromban. Valószínűleg maradnak a mentális stiklijeim is, bár mindenképp szeretnék majd konkrétan pszichológushoz is eljutni.
Amit tanulok, azt meg későn kezdtem el, munka mellett nem lehet teljes erőbedobással, lehet, hogy sohasem fogok elhelyezkedni vele. Viszont ezt szeretem, ebbe tudok belefeledkezni vasárnap késő este is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!