Veletek volt már olyan, hogy éveken át pechesek voltatok? Nem jött össze semmi?

Szerintem a hozzzáállásoddal van baj, eleve azt várod, hogy minden rosszul süljön el.

Másrészt nem irsz semmi konkrétumot, mert nagyon nem mindegy, mennyi idös vagy, milyen végzettséged, szakmád van, mi az a "célod", amiért mindent - pontosan mit?? - feladtál, miért nem jön össze, amit terveztél - nincs kellö tudásod hozzá -, stb.

Konkrétan leírva sokkal többet lehetne mondani, mi az, amit rosszul csinálsz, mert a hiba benned van, nem "pechse vagy", hanem vagy irreális célokat keresel, vagy nincs benned meg a kellö kitartás vagy tehtség.

Mint én. Minden napra van valami szívás. Egymás után lyukadt ki egy cső otthon a fürdőszobai kád alatt, aztán, ahogy megcsináltattam és elmentek a szerelők, a kerti csapot nem tudta elzárni barátnőm, azt is megcsináltam, a erre beépített budi kezdett folyni, azt is megcsináltam, erre a fűtés nem indult be, azt is megcsináltam.

Mondjuk amit nagyon-nagyon akartam eddig, az általában sikerült, de folyton van valami szívás egyébként. Most éppen nem volt semmi, cserébe lett egy pánikrohamom, aztán mégegy és mégegy. Szerintem az embernek a hozzáállásán kell változtatni, mert ahogy az előzőek is írták, bevonzza a bajt.

"Nagyon sok dolog múlik a véletlenen.

Egyszer késésben vagy, minden elmegy az orrod előtt. Másszor késésben vagy, de minden jármű pont jön."

NE legyél késésben, hanem idöben érj oda, és akkor nem kell szerencse ahhoz, hogy elérd, amit akarsz.

"Az aktuális pechemet egy családtag okozta, előtte pedig egy cég hr-ese hazudott nekem."

Ilyen nincs, sem egy családtag, sem egy HR-es nem okoz pechet, ezzel csak magyarázni akarod a saját hibádat.

"Nem kérek több áldozathibáztató hozzászólást."

NEM áldozat vagy, ez nem áldozathibáztatás, te vagy az, aki mindig másra fogja a saját tehetetlenségét.

Tényleg segíteni akarok neked, de ez csak akkor mehetne, ha te is átállítanád magad és tényleg mindent megtennél a sikerért.

Hidd el tudom, miröl beszélsz, nekem is ilyen volt sokáig, hogy minden félresikerült, mert X; Y; Z; N; M valamivel elronottta az esélyeimet. Aztán valaki felrázott, elmondta, hogy ha én mindent megteszek és nem másokra számítok, csak akkor van esélyem bármire is. Elöször ém is megsértödtem, úgy reagáltam, mint te most, de aztán addig járt a fejemben, amit mondott, hogy csak belevágtam.

(A villamos elé lépés gondolatot is ismerem, csak nem vollamos, hanem vonat - de a vezetökre való tekintettel meggondoltam)

Érdekes módon ahogy nem mástól vártam segítséget, ugyan nehezebb volt, de sikerült elérnem, amiket akartam. Persze nem egy (bizonytalan) lapra tettem fel egyböl mindent, de azért valamennyit kockáztattam is.

Ha egy interjún valami hülyeséget csinálsz, akkor attól kezdve nem a HR-es számít, hanem csak az, hoyg te hibáztál.

Ha a rokon valamit máshogy csinált, és ezzel neked problémád lett, akkor függövé tetted magad töle, és ezt nem szabad.

Az jó, ha tanulsz, de csak akkor, ha valami értelmes dolgot. (A nyári - meg minden egyébkori, mindennapos - koránkelés meg szerintem természetes, ha valaki valamit el akar érni, nem alhatja át a fele életét!)

A nyelvtanulás kifejezetten okos ötlet, de ez csak eszköz lehet, nem cél, annak viszont nagyon hasznos.

Ebböl látszik, hogy nem úgy vagy lusta, hogy nem csinálsz semmit, legfeljebb nem megfelelö módon vagy aktív.

Nem tudom, mennyi idöt töltesz olyasmivel, ami egyszerüen csak érdekes, szórakoztató, mert erre is szükség van.

Jó lenne tudni, mi volt az az egy dolog, amibe bele akartál vágni és nem ment, konkrét témában többet lehet mondani, ami segít.