Mások tényleg tudnak MAGUK miatt boldogok lenni vagy csak hazudnak?

Engem csakis annyi foglalkoztat, hogy legyen valaki aki ölelget, puszilgat, szeretget. Mindent ezért csinálok, hogy ez meglegyen. Amit egyedül csinálok, attól semmi különösebb érzésem nincs. Mindig mindent csakis azért csináltam, hogy mások szeressenek, gyerekként is, hogy a szüleim szeretgessenek és elkerüljem a szidást, verést. De kb. mégsem tudom elérni, hogy azt érezzem kielégítő szeretetet és figyelmet kapok... szinte állandóan üresnek és szomorúnak érzem magam emiatt. Erre mindig azt a tanácsot kapom, hogy jaj csináljak valamit, ami boldoggá tesz, keressek új hobbikat. :S Engem csak mások tudnak boldoggá tenni, semmi más. Nem értem, másképp működnék mint a többi ember? Ennél az ürességnél amit érzek még az is sokkal jobb, ha valaki ver vagy üvölt velem, mert akkor is legalább velem foglalkozik és történik valami, amitől érzek...