Sokszor szorongok ettől, mit tehetnék, hogy javuljon? Hosszabb írás.

Már egészen kis koromban észrevettem azt, hogy rendkívül rosszul érint, ha valaki jobbnak bizonyul nálam valamiben, vagy csak jobbnak minősítik úgy, hogy esetleg az nem jogos.

Az egyetemre bekerülve kezdetben rendszeresen attól szorongtam, hogy biztos mindenki nagyon jó lesz az adott területen és attól is féltem, hogy kevés leszek, nem felelek meg magamnak, illetve mivel hajlamos voltam ezt sulykolni magamba, már azt gondoltam, más is látja rajtam azt hogy milyen "rossz" vagyok (ez sokszor nem volt így egyébként utólag belátva) és emiatt biztosan le is néznek majd.

Voltak vizsgáim (kettő összesen az első évben), amikor azt éreztem, hogy a túlzott megfelelési vágyaim miatt képtelen vagyok pszichésen mást csinálni, mint tanulni, szinte kényszeresen űztem ezt a dolgot és közben folyamatosan stresszeltem magam hogy milyen rosszul megy, nem fogom tudni ezt most megcsinálni. Valahol be tudtam persze látni, hogy ennyi tanulással nem igazán lehet, hogy ne sikerüljön, de képtelen voltam mégis elhitetni magammal és uralkodni a félelmemen. Később megtanultam jól kezelni az ezzel járó stresszt.

Sokszor veszem észre azt is, hogy a váratlan vagy új helyzetek az indokoltnál sokkal jobban frusztrálnak. Csak két példa: Egy barátnőmmel nemrég ketten elutaztunk külföldre, az utazás előtt nagyon féltem, hogy vmi baj történik, pl. elhagyom a cuccaimat, kevés lesz a pénzünk, átvernek a szállással, illetve csak én beszéltem valamennyire kettőnk közül a célország nyelvén, attól is rettegtem hogy mi lesz, ha nem értem majd meg az ottaniakat teljesen. Szívem szerint visszaléptem volna az egésztől, de nem tettem és utólag jó élményként könyveltem el magamban, amiért kár volt ennyit aggódni.

Másik példa: Beiratkoztam nyelvtanfolyamra, és ott is napokkal az indulás előtt nagy stresszben voltam, hogy mi lesz, ha túl magas lesz nekem az ottani szint, mindenki sokkal jobb lesz mint én, emiatt mindenki rosszat fog gondolni, hogy csak visszatartom őket. Hozzátenném, semmi negatív tapasztalatom nem volt az első alkalmon, a tanár is rendes volt, a csoporttársaim is teljesen normálisan álltak hozzám, én mégis újra szorongok, hogy mi lesz, ha vmit rosszul csinálok majd a köv. alkalmon.

Sajnos tudom, hogy ez így nem túl jó, ugyanis az amúgy is adott esetben stresszes napjaimat csak teljesen felesleges szorongásokkal nehezítem meg, olyan dolgokban, amikre normális esetben az ember teljesen semlegesen, vagy szórakozásként tekint. Sok esetben nekem is aztán annak bizonyul, belátom hogy kár volt izgulni, de aztán más miatt kezdek.

Mit tehetnék, hogy jobban kezeljem ezt a szorongást és elhitessem magammal már a kezdetén, hogy valószínűleg ez úgyis alaptalan lesz?

Köszönöm ha elolvastad és segítesz! 21/L