Ha egyetemi előadáson szorongok erősen és nehezebben nyílok meg az embereknek mert attól tartok megbélyegeznek akkor mit tegyek? 24/F

Szia!

A kulcs kifejezésed: "szeretnék végre a probléma gyökerén segíteni", s erre, - véleményem szerint - orvosi segítség lenne szükséges. Persze elképzelhető "csak" pszichológusi segítség is (mivel a pszichológus NEM orvos), de remélem erre a megoldás nemcsak gyógyszeres, hanem valami más, alternatív dolog.

A szociális fóbiát simán meg tudom érteni, - lévén magam is introvert típus -, sőt ha nyilvánosság előtt kell beszélnem, az egy kínszenvedés. Valószínűleg gyerekkorban alakul ki, és kötődnek hozzá negatív érzelmek, amik később egyeseknél súlyosbodhatnak.

Előfordult olyan, hogy színpadra kellett állnom, és beszélnem nagy nyilvánosság előtt- szerencsére nem egyedül -, aztán valahogy túl léptem a kezdeti feszültségen, és többet beszéltem nyíltan, mint a mellém beosztott társam.

Azt gondolom, talán te is túl gondolod néha a dolgokat, mint ahogy én. Többet látsz a dolgok mögé, mint amilyenek, és ez okoz egy - akár spirálisan növekvő -szorongást, pánikot.

Ezeket csak "kutyaharapást szőrével" megoldással lehet általában oldani, azaz ami szorongást okoz, azt kell gyakorolni.

((Mondok erre még egy példát: gyűlölök hivatalos telefonokat bonyolítani. DE a munkámból kifolyólag szükséges. Erre azt találtam ki, hogy leírom mit akarok mondani. Eleinte csaknem mindent, később már elég volt vázlatosan. Persze eltérhettem az előre eltervezett szövegtől, vagyis improvizálhattam, de szükségem volt kapaszkodókra, amik másnak valószínűleg teljesen normálisak, nekem azonban nem.Tehát, amit nem szeretek, és félek, azt is gyakorolnom-gyakorolni kell-kellene.))

Bocsi, hogy a végére én "váltam" pszichológussá, de tanultam, mivel az ápolónőknek (ez a szakmám) régen kötelező volt, és azért hasznát is veszem. :)

Nem akarok kötözködni, de az már régen rossz, ha gyógyszerekkel kell befolyásolni a szociális fóbiát.

Egyszerűen ez a világ a nyitott-extroverteké, és ha valaki introvert-zárkózott, azt egyszerűen (a legtöbb esetben) nem tudják megérteni, hogy neki nem az a "normál" működés, ami nekik természetes.

Nem mindegy az sem ki mennyire zárkózott, mert ennek is több fokozata van, de ha már úgyis nekünk kell alkalmazkodni, akkor ezt már NE gyógyszerekkel-kemikáliákkal kelljen.

Félreértesz,a szociális fóbia és a introvert személyiségtípus úgy aránylik egymáshoz,mint egy tbc egy torokgyulladáshoz,az hogy valaki introvertált és mondjuk nehezebben barátkozik,vagy nem szeret szerepelni az természetes.Viszont ha szociális fóbiásról beszélünk ami már neurózis,ott adott esetben olyan komoly tünetegyüttes van jelen,ami nem hogy megkeseríti,hanem sok esetben el is lehetetleníti az embert,én olyat is ismerek aki boltba nem mer elmenni mert felmegy vagy 200-ra a vérnyomása és úgy ver a szíve mint az őrület,vannak olyanok akiknek be kell keményen gyógyszerezniük magukat ahhoz hogy egyáltalán egy telefont megejtsenek idegennel,ez nagyon komoly probléma,viszont a kérdezőnél szerencsére nem ez a helyzet.

Ezért kéne bétanlokkolót szedni,antidepresszánst adott esetben ezek mellett csoport terápiát hogy ne uralkodjanak el rajta a tünetek...