Mivel tudnám motiválni magam?

Aki nem akarja annak nem kell végigolvasni, de érdemes hogy megtudd miért nincs motivációm.

Szóval. Az egész általános iskola 1. osztályában kezdődött, mikor is 1 "kedves barátom" kitalálta hogy azt mondja az osztályfőnökömnek, hogy én minden szünetben verekedni szoktam. Az osztályfőnököm elhitte amit mond, mert ő "anyuci kisfia" tehát biztos nem hazudhat. El lettem könyvelve az idióták közé. Elkürtölte az összes tanárnak az iskolában, hogy ki a rossz gyerek az osztályban, és onnantól kezdve nem volt egy napom, amikor 1 tanár nem kötött volna belém. Ez ment 4. osztályig. 5.-ben osztályfőnököt váltottunk, és reméltem hogy tisztára moshatom a nevem. Sajnos nem sikerült. Ugyan az ment minden évben, természetesen meglett fűszerezve azzal, hogy az osztály elítélt, és az évfolyamtársaim is belém kötöttek hogy milyen hülye vagyok. Több tanár is megszégyenített engem az osztály előtt, ráadásul az osztályfőnököm 8.-ig mondogatta hogy megfogok bukni. 7.-ben amilyen szerencsés vagyok rám jött az asztmaroham, így 2 hónapot hiányoztam. Na igen... Amilyen pechem volt, pont egy kötelező vers után kezdődött mindez, és már a tanárok kezdték is gyártani a különböző összeesküvés elméleteket, hogy miért nem járok, és hogy miket csinálok/csinálnak velem otthon. Mikor megérkeztem én is halhattam-e csodás történeteket, de nekem ennyi elégvolt. Nem bírtam tovább. Onnantól kezdve minden nap iskola előtt mintha betonba szorult volna a lábam, képtelen voltam megmozdulni.

Szóval elmentünk pszichiáterhez, de minden gyógyszer amit felírt legfeljebb 1 hétig hatott, utána ugyan úgy betonba szorult a lábam. Csodával határos módon átmentem 8.-ba. Ugyan úgy nem bírtam bemenni, és így félévtől magántanuló lettem. 10 órára kellett hetente bejárnom. Legalábbis kellett volna. Amikor azokhoz a tanárokhoz kellett bemennem akik napi szinten bántottak, vagy megszégyenítettek, képtelen voltam bemenni. Osztályozót kellett írnom, aminek csak az egyik felére mentem be. Érdekes módon azok a tanárok nem szekáltak nap mint nap. Mivel nem jelentem meg az osztályozó vizsga egyik felén, évet ismételtem. Szerencsére most kivételesen normális osztályfőnököt kaptam, de a többi tanártól ugyan úgy megkaptam napi szinten a "bókokat". Ezt az évet legalább el tudtam végezni magántanulóként. 8. után nyáron egy elég erős pánikroham jött rám. A vérnyomásom 190/170 volt, akkor rettenetes halálfélelmem volt. Ez tartott nagyjából 4-5 napig. Elkezdődött a középiskola

Elkezdődött a középiskola. Új hely, új lehetőség. Sikerült megkedveltetnem magam a tanárokkal, és a diákokkal. De mivel elszoktam a nagy tömegtől előjött rajtam a pánikroham mint nyáron. Elmentünk kardiológushoz kivizsgáltatni hogy mi bajom lehet. Megint kihagytam 2 hónapot az iskolából. Mivel 7.-ben is ennyit hiányoztam, belém idegződött, hogy a tanárok megint összeesküvés elméleteket gyártottak rólam, ezért megint "betonba szorult" a lábam, és hát nem bírtam bemenni.

A nyáron voltam még egyik rokonomnál munkát végezni, de mivel életemben nem dolgoztam építőiparban, ő meg elvárta tőlem hogy mindent tudjak ott is idiótának néztek, aki nem dolgozik, ha nem parancsoljuk meg külön...

Szóval egész életemben alig kaptam valami pozitív visszajelzést, és az a sok negatív dolog amit mondtak rám elérték, hogy már el is hiszem magamról hogy semmire sem vagyok jó, 1 barátom sincsen, és úgy érzem mindenkinek csak a terhére vagyok.

Az ötlet már megvan hogyan tudnék kimászni a problémáimból, inkább már csak motivációm nincs a leírtak miatt.