Teljesen kilátástalan az életem és nem tudom mi lesz valamint utálok élni, más is van így?
20 éves lány vagyok. És ne vicceljétek el, mert már annyi szörnyűségen keresztül mentem, mint 10 ember egész éltében sem. És most jutottam el addig, hogy feladtam, már elegem van, hogy mindenki engem bánt, hogy nem tudok mit tenni, teljes kilátástalanságba kerültem. Se munka, se egyetem, anyámék meg agyonvernek, ha megtudják. Minden tőlem telhetőt megtettem. Amin meg eddig keresztül nem pitiáner dolgok és eddig mindenki, suliban is csak kicsinált... Ki nem fogom írni, de borzalmas dolgok, amiket átéltem.
A másik, hogy én tényleg feleslegesnek tartom, hogy éljek. Bárcsak jönne egy baleset vagy betegség, ha nem, szenvedek tovább. És nem, nem vagyok mentális beteg, mind a környezetem, meg ez az ország tete, hogy gyűlölöm ezt, pénzem meg nincs...
“Se munka, se egyetem, anyámék meg agyonvernek, ha megtudják.”
Mármint azt nem tudják, hogy nem jött össze az egyetem és munkád sincs?
Ha dolgozni nem vettek fel, azért ne hibáztasd magad. Én is itt vagyok egy felsőfokú OKJ-vel, egy diplomával és nyelvtudással, mégis fél éve keresek munkát. Vagy túlképzett vagyok (ami jóvicc..), vagy nem akarnak nettó 15-160nál többet adni mert pályakezdő vagyok...az pedig nyílván semmire nem elég, főleg hogy van diákhitelem is..már azon gondolkozom, hogy ideiglenesen én is elvállalok valami olyan munkát, amihez nem kell semmi...Én a helyedben elmennék valami munkára, bolti eladónak akár, egy évig, és közben tanulnék, hogy jövőre esetleg újraérettségizhessekn és sikerüljön a felvételi.
Egyiket sem. Felvettek már, de nem tudom elvégezni.
Minden héten több helyre elküldtem, amit itt a környéken találtam. A legtöbb helyről vissza sem szóltak. Egy helyre talán mehettem volna, de utána azt mondták, hogy azt veszik fel, aki közelebb lakott.gy helyről meg elutasítottak, mert nem voltam azonnal telefon közelben, mint elküldtem az önéletrajzot. A többi helyről meg semmi válasz, elutasítás, indoklás, valami.
Nem tudom, milyen elmebeteg kérdezőnek hiszel... Történtek velem durvább dolgok is.
A napi 4 óra ingázásból is elegem van, hogy suliba, munkába járhassak... Energiaitalon élek kb.
SE barátaim, se barátom, aki lezökött a lépcsőn meg ilyeneket csinált velem.
Semmi baj nem lenne, ha jól tanultam volna, de úgy érzem, nem rajtam múlt, ennél többet nem tudtam volna. Tanár meg korrepetitor nem volt a környéken, még pesten is egy-kettő, az meg 180 km. Komolyan nem lenne gondom.
Meg utálok panaszkodni, utólag mindig meg is bánom nagyon. Bocs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!