Most mit kezdjek ezzel az egésszel?

Falun élek még a szülői házban 25/F vagyok. Sose voltam teljesen százas. Majdnem kisegítő suliba kerültem rendes helyett. Az általános iskola első osztályát úgy tudtam elvégezni, hogy szüleim egész délutánokat tanultak velem, mert magamtól nem ment volna. Azóta is túl erősen függök tőlük. Általánosban mivel gyakran voltak dühkitöréseim a többiek sokat szekáltak, többször, nem túl durván de meg is vertek. Barátaim nem voltak. A gimiben lett legalább két barátom, bár közös programunk maximum 20 volt azóta is. És az egyetem szétsodort minket. A lányokkal való kapcsolatomról ne is beszéljünk, sose volt barátnő, sőt egy randit se tudtam összehozni. Gimiben az volt a terv eleinte, hogy felmegyek Pestre egyetemre. De végül megijedtem attól, hogy kollégiumba kellene mennem, és oda mentem egyetemre, ahol a gimit is elvégeztem.

Az egyetem első félévében évfolyam első lettem. Második félévbe kijött rajtam a depresszió, így alig lettek meg tárgyaim. Gyógyszerek mellett egy félév csúszással el tudtam végezni az egyetemet. 2016 júniusában lettem gazdaságinformatikus. Viszont mindig csak a tárgykara koncentráltam, meg világ életemben lusta voltam, így használható programozói tudásom nem lett. A diploma megszerzése miatt nagyon boldog voltam, így elhagytam az antidepresszánst is.

Folytatni akartam volna MSC-n, hogy legyen egy kis időm még emberileg fejlődni, hogy tényleg képes legyek dolgozni. De csak levelező indult el. Mivel gondoltam kimennék ERASMUS-ra (ami tőlem irreális elvárás lenne) elkezdtem a levelezőt, úgy hogy nem dolgoztam mellette. Belefogtam egy túl nagy informatikai projektbe, amibe beletört a bicskám. Illetve kocsit vezetni is meg akartam tanulni, de az se jött össze. Aztán azóta kb. csak otthon ültem és bedepiztem, ez volt 2016 őszén.

2017 januárjában elkezdtem újra antidepresszánst szedni, majd jártam egy hónapot nappali MSC-re is. Márciusban meghalt a nagypapám. Utána továbbra is otthon voltam, úgy nézett ki, hogy kicsit helyre rázódok, lassacskán sikerült nagyon kevés szakmai tudást is felszednem. 2017 novemberétől 2018 januárjáig távmunkás junior webfejlesztő voltam, amiben jól is éreztem magam. Majd egy újabb távmunkás ajánlat miatt KATA-s egyéni vállalkozó lettem. De ebből a szerződésből két hónap után kitettek, mert nem voltam elég jó. Majd lett egy két kisebb projektem a tavasszal.

Májusban kiderült, hogy Édesapám meg fog halni agydaganat miatt. Mivel, hogy ő tartott el anyagilag minket, és nagyon jó ember is volt, ez persze megviselt. Augusztus elején úgy nézett ki, hogy bekerülök egy ígéretes távmunkás csapatba, amiről kiderült, hogy nem is ígéretes, szervezetlen is volt, illetve én is kevés voltam oda. Szeptember elején kirúgtak onnan is.

Augusztus végén Apa elszenderült. Az Anyagi biztonságot nem tudja többé megadni. Most két webfejlesztői szakmai projekttel küszködök itthonról. Illetve csak tolom őket magam előtt.

Perpillanat szakmai tudásom nagyon a nullához van közel. Tehát elköltözve se tudnék igazából melót találni a szakmában.

Még egy pár hónapig lenne lehetőségem itthonról fejleszteni magam a szakmában, aztán el kellene mennem akárhová dolgozni, amihez nagyon nem füllik a fogam. Világ életemben utáltam dolgozni. Most szívem szerint visszamennék a múltba helyrerakni a dolgokat, vagy csak eltűnnék a semmiben. Napról napra rosszabbul érzem magam, úgy érzem, hogy haldoklik a lelkem.

Az elmúlt pár évben voltak iszogatós időszakaim is. Most nem jutok piához, de szívesen innék.

Hosszú lett, de így se tudtam mindent leírni, ha kérdés van, szívesen válaszolok. Köszi, ha végigolvastad.