Ha nem lép az ember túl a gyerekkori traumákon akkor az örök egyedüllét vár rá?

Nekem is volt egy nagy nagyon rossz és traumatikus része a gyerekkoromnak.

Én feldolgoztam ezt egyedül, talán a családomnak köszönhetően. Én könnyen alakítok ki kapcsolatokat, könnyen barátkozom, de az én bizalmamat piszok nehéz megszerezni. Talán emiatt. Ragaszkodom a függetlenségemhez, mint érzelmileg, anyagilag stb. Nagyon érzékeny vagyok és tényleg, az átlagnál is nehezebben bocsátok meg.

Szal ebben meglátszik és előfordul h ez hátrány az életben de nem taszítok el magam mellől mindnekit.

Sztem ha nagyon nem tudsz ezen túllépni és ennyire befolyásolja a hétköznapjaid keress fel egy pszihológust.

Hátha áttud ezen segíteni.

Azért a pszichoterápia nem két embernek tette már helyre az életét a Galaxisban, eléggé nagy múlttal és sokmilliós nagyságrendű elégedett "ügyféllel" rendelkezik. De úgy tűnik, hogy még nem vagy Te akkora bajban, ha az anyagiakat latolgatod az életeddel szemben. Ha van releváns kérdés abban, hogy az ember áldoz-e a változásra, akkor az inkább az, hogy képes vagy-e szembenézni a múltaddal és ki tudsz-e tartani az önismereti úton, ami nagy valószínűséggel több éves lesz, még ha már az elején is érezteti a hatását. Akkor viszont szinte garantált kudarc, ha tudat alatt azt akarod bebizonyítani, hogy rajtad ez sem segít vagy nem éri meg. Egy számodra jó terapeutát találni idő, és ha nincs valami óriási szerencséd, akkor bizony "elvesztegetett" pénz is. Azért az idézőjel, mert egyébként nagyon is hasznos, ha megismersz többféle terapeutát és kirajzolódik számodra módszereiknek különbözősége is többek között. Aki abban a gondolatkörben ragad, hogy rajta úgyse segít semmi, különösen nem egy drága terápia, az hajlamos 2-3 alkalom után hátat fordítani az egésznek azzal, hogy na ugye, hogy nem. Normálisan meg az ember "feláll" a 3-4. alkalom után, ha nem érzi az egészet perspektivikusnak, és beleül egy másik terapeuta székébe. És ezt addig, amíg azt nem érzi, hogy na ez az! Ismerek olyat, akinek már a második próbálkozásra bejött ilyen, de olyat is, aki vagy 4-5 terapeutát "elfogyasztott" a "legjobb" előtt. Mindenkinek más a legjobb, hiszen sokat nyom a latban a terapeuta személyisége is és a kettőjük közt kialakuló kapcsolat.

A Mérgező szülők c. könyvben egyébként olvashatsz jópár példát, ahol segítettek a különböző pszichoterápiai módszerek, illetve arra is jó ez a könyv, hogy egy kicsit ráláss, hogy milyen gyerekkori "kínzatásoknak" milyen felnőttkori frusztrációkat köszönhetsz.

Egyébként meg a gyerekkori traumák nem kárhoztatnak örök egyedüllétre akkor sem, ha nem vagy hajlandó tenni azért, hogy visszakapd az életed. Csak jellemzően hasonló nehéz sorsú embereket tudsz majd megtalálni és együtt még több problémával kell majd megküzdenetek segítség nélkül.