Tényleg ennyire egyedi lennék? Miért nem létezik olyan ember, aki hasonló gondolkodású lenne, mint én és megértene? Pedig tök logikusnak tartom magam.

Kedves Toboz111!

Félreértettél néhány dolgot. A segítséget ne úgy képzeld el, hogy úton-útfélen mindenkire rázúdítom, hanem a barátkozás fokozatai során egy idő után elkezd két ember egyre jobban megnyílni egymásnak, a felszínes témák után mélyebb témákat érinteni, esetleg belső dolgokat, amik foglalkoztatják, zavarják és ezek a dolgok az emberek 90%-ánál előjönnek. Én pedig a pénzügyi tudatosságom okán meglátom a legapróbb hibákat is. Egyfajta szakma nélküli szakmai ártalom, mint egy rendmániásnál egy szösz a padlón vagy egy 0,5 fokban elferdült képkeret. Magamtól nem szólok, de ha panaszkodik miatta, hogy sok a kiadás, sok hitele van, stb. akkor erre az üres "hát igen, nehéz az élet" helyett valahogy kijön belőlem a tanácsadás. Erre gondoltam.

Kívülről nem látszik rajtam, viselkedésileg pedig igyekszem spontán, rugalmas, alkalmazkodó lenni bizonyos kereteken belül. Tehát ne egy kockásinges, szemüveges félautistát képzelj el, aki óraműpontossággal 9-kor fekszik és 5-kor kel.

Hogy mi érdekel? Amit tanácsoltál, szeretném megismerni a világot és magamat és az ingyenes opciók már kezdenek kimerülni, ezért a továbbiakhoz egyre inkább pénz kell. Sok pénz és nehezen megsaccolható összegek. Ráadásul például utazás esetén a pénz időértéke miatt nem csak kiadásom keletkezik de arra az időre a bevételem is kiesik, tehát dupla veszteség.

A pénz megoldandó problémaként foglalkoztat, mert szeretnék egy anyagi függetlenséget elérni, ahol megvalósíthatom önmagam, de pénz kéne ahhoz, hogy rájöjjek mit akarok és vészesen fogy az időm.

Ha megpróbálom elképzelni a rendelkezésre álló pénzmennyiség függvényében minden nagyságrendnél teljesen mást szeretnék. Így elméletben, gyakorlati tapasztalatok nélkül ha csak úgy elképzelem, hogy mit tennék ha lenne most 100 millióm, 1 milliárdom vagy 100 milliárdom.

Tehát még ez sem ad támpontot, hogy beleélem magam, mi lenne ha meglenne egy adott pénzmennyiség.

A gyerekvállalás nem pénzkérdés, azonban a tisztességes felnevelése már az. Főleg, hogy a gyerek egy élőlény, szigorú elvem, hogy nem kísérletezünk öncélúan csak azért, hogy rájöjjünk, vajon gyerekre és családi életre vágytunk-e. Mert ez egy olyan döntés, amit nem lehet visszacsinálni és a gyerek issza meg a levét.

Én eddig mindig azt tapasztaltam meg, hogy a tényeknek, a számoknak, a logikának előbb-utóbb mindig igaza lesz. Emberi életeket és szerencsét nem lehet előre kiszámítani, de azt igen, hogy adott életvitel adott tendencia irányába viszi az embert és ez igaz a spórolásra és a pénzszórásra is.

Hülye példa, de azt meg lehet jósolni, hogy ha a havi jövedelmed mondjuk 200 ezer és csak 50-et élsz fel és 150-et minden hónapban befektetsz az infláció felett 2-3-5-10%-os átlaghozamokon számolva mekkora reálvagyont fog eredményezni 5-10-20-40 éven belül. Ez biztos, mint a gravitáció. Hogy el tudsz-e érni adott hozamot adott időtávon, az már sok tényezőn múlik, de a matematikai része vitathatatlan.

Ha viszont hajléktalan utcazenész vagy mert végigbuliztad az egész fiatalságodat, még a diákhiteledet is fesztiválozásra és utazgatásokra költötted és éppen az adott aluljáróban az adott időben szimpatikus vagy egy idős néninek, aki befogad, mert beteg és megözvegyült és neki nagy segítség ha a 2000 négyzetméteres kertben és a több szintes villában elvégzed a ház körüli teendőket meg mégis van egy férfi a házban és mivel nincs senkije és nagyon beteg 2 éven belül meghal és a végrendeletében téged jelöl meg akkor elképzelhető, hogy huszonéves korodra vagy korai harmincas éveidre több vagyonod lesz mint bárkinek ebben a korban, aki saját erőből akár egy orvosi egyetemet elvégzett.

Ezek nem számíthatók ki és nem jósolhatók meg előre, viszont a tendencia az, hogy nagyon kevés lecsúszott, eladósodott embert ér ekkora szerencse, még akit a média felkarol sem kap ekkora hátszelet.

Az viszont már kiszámítható, hogy vajon egy ilyen dolog bekövetkezésének van nagyobb valószínűsége vagy a lottó ötösnek.

Ahhoz meg valószínűségszámítás sem kell, hogy ha te nem az a bizonyos, példában szereplő utcazenész típus, akkor őrültség lenne csak azért olyan életed élned, hogy hátha bekövetkezik ez az óriási szerencse.

Ha valahol zavaros, akkor kérdezz rá konkrét részletekre, mert én sem vagyok gondolatolvasó.

Leírtam miért nem járható út a szegény lány. Az élet nem egy venezuelai sorozat, a szegénynek valószínűleg a családja is az, sok a testvér, stb. Nagyon ritka az az eset, hogy ő teljesen el akar tőlük határolódni és NORMÁLIS ÉLETET ÉLNI. Sok szegénynél ez a helyzet, sajnos meg kell tagadnia a hozzá legközelebb állókat, el kell tőlük határolódni, máskülönben csak élősködnének rajta. Rengeteg szülő dörzsöli a markát, mikor a 8 gyerekéből egy is sikeres lesz, hogy az majd támogassa őt pénzzel vagy hozza helyzetbe (érdemtelenül).

Aki meg el akar határolódni az keres magának egy jómódúbb férfit már 18 éves korában és megpattan otthonról mint a szél.

Amit a munkáról írsz az egy népszerű szocialista berögződés, kár, hogy nem igaz. A kapitalizmusban HATÉKONYSÁG van, más nincs. Ha valamit elvégez 3 bevándorló, az hatékonyabb, mintha 10 helyi végezné el. Ha valamit elvégeznek a gépek, robotok az hatékonyabb, mintha embernek kellene elvégeznie.

Ha a tőke dolgozik (mert dolgozik), az szintén hatékonyabb, mintha olcsón eladod a munkaidődet, ráadásul utóbbi kontraproduktív is, hiszen a piac nem tud fizetni többet az adott munkáért, mert ennyi az aktuális értéke, ugyanakkor a munkaerőhiány a vállalkozói szférát sem ösztönzi modernizációra és gépesítésre, hogy kevesebb emberrel, ugyanakkor hatékonyabban elő tudja állítani a javakat.

Vannak vesztesei a rendszernek? Igen, vannak. De az evolúciónak is. Minden rendszernek vannak vesztesei, el kell dönteni, hogy sírunk és önsajnálunk meg politizálunk, hogy mit hogy kéne, amire vajmi kevés befolyásunk van, vagy fogjuk magunkat és mindent megteszünk, ami tőlünk telik a sikerért.