Miben különbözik a skizofrénia a bipoláris zavartól?

Szkizofrénia és bipoláris zavar (mániás depresszió) más kategóriákba tartoznak.

Vannak ún. pszichotikus zavarok. Pszichózisról akkor beszélünk, mikor az egyénnek a valósággal való kapcsolata nem megfelelő. Vannak enyhébb pszichotikus tünetekkel járó kórképek, és vannak olyanok, melyekben a pszichózis vezető tünet, vagy legalábbis a leglátványosabb.

Először a szkizofréniát tisztáznám. A szkizofrénia ún. spektrumbetegség. Ez azt jelenti, hogy nem egységes kórkép, hanem a tünetek széles tárháza jelenhet meg egy-egy betegben kisebb-nagyobb mértekben.

A szkizofréniaspektrum kapcsán három jellegzetes tünetcsoportról beszélhetünk: az akut és az idült szkizofénia tünetcsoportjáról, illetve a szkizoid tünetcsoportról.

-Az akut szkizofrénia tünetcsoportja:

-> érzékcsalódások: jellemzően akusztikus (hallási) ún. pszeudohallucinációkról van szó. Pszeudohallucionációról akkor beszélünk, ha az nem felel meg a valóság minden elemének (pl. a "fejében" hallja a hangokat).

-> téveszmék: jellemzően üldöztetéses téveszmék, gyakran merül az egyén filozófiai, vallási dolgokba, persze nem egészséges szinten

-> fellazult asszociációk. Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy az egyén nem képes egészlegesen átlátni a dolgokat, a beszéde széteső(inkoherens), gyakori az új szó "képzése", amit sznobul neologismának nevezünk.

-> mint nagyon sok más esetben, itt is zavart szenved az egyén éntudata, önmagát megváltozottként éli meg (deperszonalizáció), a környezetét dettó másként éli meg (derealizáció)

-> a hangulati élet is súlyos zavart szenved, és szerintem itt véltél hasonlóságot felfedezni, meg még egy ponton, de azt majd a bipoláris zavarnál

-> a figyelme elkalandozik, nehezen is lehet felkelteni

-> úgy egészében furcsa, bizarr a magatartása, az öltözködése is lehet bizarr, elhanyagolt, a normákat és illemszabályokat gyakran áthágja

Röviden erről talán ennyit.

-Idült tünetcsoport

A vezető tünet a szokatlan, nagyon erős passzivitás. Nem tervez és nem kezdeményez. A teljes passzivitás az életének minden részére kiterjed, nem tisztálkodik, nem öltözködik normálisan, a saját ügyeit sem intézi, gyakran a biológiai szükségleteivel sem törődik.

A beszéde lassú, gyakorlatilag szavakban, rövid tőmondatokban válaszol. Párbeszédet ő maga nem nagyon kezdeményez.

A mozgása ügyetlen, suta, lassú.

Alig gesztikulál vagy nem is gesztikulál. A mimikája szegényes

Az érzelmi reakciói sivárak, mintha nem is érezne, teljesen érdektelen.

Közönyös önmagát, a környezetét, a jövőjét illetően, az adott pillanatban él.

Gyakoriak itt is az érzékcsalódások, az egyén a téveszméinek világában él.

Szociálisan teljesen izolálódik.

-A szkizoid tünetcsoport.

Érzelmi reakciói szegényesek. A társas kapcsolatok számára terhet jelentenek. A társasági jelenségeket, mint a vicces csipkelődést, szó szerint veszi, megsértődik, ezért a jelenlétében ettől tartózkodnak.

Gyakoriak a dühkitörések, amikor gyakran régi vélt vagy valós sérelmet hány a másik szemére.

Szociálisan ezekért meg a saját indíttatása miatt is elszigetelt, szívesen van egyedül, szívesen foglalkozik ezoterikus, spirituális dolgokkal.

A kórlefolyás szempontjából 4 szakaszon megy keresztül a beteg.

-premorbid szakasz: sajátos magatartási megnyilvánulás, fokozott befelé fordulás, amolyan "különcködés". Gyakran a kamaszkornak tulajdonítják ezeket a dolgokat.

-prodromális szakasz: gyakorlatilag logikailag itt kezdődik meg a lejtmenet: romlanak a tanulmányi eredmények/munkahelyi teljesítmény (bár általában előbbi), alvászavar, szorongás, depressziós tünetek jelenhetnek meg (a szkizofrén beteg általában "nyomott" hangulatú), megjelenhetnek az első tévesérzékelések, az első téveszmék. Néhány héttől elhúzódhat akár évekig is ez a szakasz.

-akut szakasz: lásd: akut tünetcsoport

-remissziós szakasz: enyhülnek vagy akár meg is szűnnek az akut tünetek, de a személyiség eredeti állapotába nem áll vissza.

Kezeletlenül a beteg remissziók és akut fázisok között ingázik, és a személyisége folyamatosan torzul, amelynek eredményeképpen kialakul az idült tünetcsoport.

Bipoláris zavarok

A bipoláris zavarokban két, élesen és egyértelműen elkülönülő állapot van jelen: a mániás és depresszív állapot. Tudni kell, hogy míg a szkizofrénia alapvetően pszichotikus zavar, addig a bipoláris zavar olyan hangulati zavar, amelyben megjelen(het)nek pszichotikus tünetek. Ez lenne a másik dolog, ami megtéveszthetett. :)

Három típusról beszélhetünk.

I. típusú bipoláris zavar

Anélkül, hogy agyrém szavakat használnék: az a lényeg, hogy "NAGYON fent és NAGYON lent" jellemzi ezt a típust.

Mivel óriási az eltérés a kilengés a két állapot között, a személyiség torzulhat, a tünetek elhatalmasodásával pedig szociálisan az egyén elszigetelődhet.

Miért baj a "NAGYON fent"? Mert annyira fent, hogy felelős döntés meghozására az egyén képtelen, kárt tehet magában/másokban, akaratlanul is; itt sokszor pszichotikus tünetek is megjelennek.

II. típusú bipoláris zavar

Az a fő eltérés, hogy a "fenti" állapot, azaz a mániás állapot nem olyan markáns (hipománia), mint az első esetben, ami azért érdekes, mert ha elég kreatív, elég leleményes beteg, akkor akár még pozitív végkicsengése is lehet a dolognak; az érintett művészeknél pl. ez nagyon jól megfigyelhető.

És a harmadik a ciklotímia, ami a bipoláris zavaroknak egy enyhébb változata.

Tehát akkor még egyszer, hogy tisztázzuk:

-szkizofrénia: pszichotikus zavar, melynél a személyiség torzulása úgymond "járulékos" kár az idő előrehaladtával.

-bipoláris zavar: hangulati zavar, melynél megjelenhetnek pszichotikus tünetek is.

Forrásként Tringer László: A pszichiátria tankönyve c. könyvet tudom megjelölni, szerintem mindenkinek érdemes olvasgatni, mert nagyon olvasmányos, mégis igényes és precíz.

18/F