Tudnátok segíteni, hogy jobban megértsem a skizoaffektív zavart?

Ahogy a neve is mutatja, a skizoaffektív zavart a skizofrénia és a hangulati zavarok tüneteinek kombinációja jellemzi, az azonban vitatott, hogy az előbbi vagy az utóbbi egy típusának tekinthető-e. A klinikumban dolgozók többsége szerint inkább a skizofrénia egyik változatáról van szó, de abban nincs egyetértés, hogy önálló betegségként kell-e kezelni.

A skizoaffektívként diagnosztizált beteg visszatérő depressziós vagy emelkedett hangulattal járó epizódokat él át, melyek észlelési zavarokkal együtt, vagy azokkal váltakozva jelennek meg, tehát skizofréniával járó tünetek (hallucinációk, téveszmék) keverednek a hangulati zavarok (depresszió vagy mánia) szimptómáival.

A zavar többnyire befolyással van a kognitív funkciókra (a gondolkodásra, emlékezetre, döntésekre, problémamegoldásra) és az érzelmekre. Járhat hallási hallucinációkkal, bizarr téveszmékkel, paranoiával, és előfordul, hogy a beteg beszéde és gondolkodása csapongó, zavaros. Súlyos betegségről van szó, mely az élet minden területére hatással van, kapcsolati, iskolai és munkahelyi problémákat okozhat, megnehezíti a társas érintkezést, az érintettek antiszociális viselkedésük miatt gyakran elszigetelődnek, elmagányosodnak.

Gyerekkori megjelenése nagyon ritka, a paciensek többségénél a tünetek fiatal felnőttkorban jelentkeznek először. Mivel a betegek két különböző pszichés probléma tüneteit mutatják, a skizoaffektív zavart gyakran diagnosztizálják félre (skizofréniaként vagy hangulati zavarként), így nehéz meghatározni, milyen gyakran fordul elő. Azt feltételezik, hogy a skizofréniánál és a hangulati zavaroknál ritkább zavarról van szó, amerikai becslések szerint a népesség 0,2-0,5 százaléka lehet érintett. Kezeléssel a betegek prognózisa jobb, mint a skizofrénembereké, de kevésbé kedvező, mint azoké, akik csak hangulati zavaroktól szenvednek.

Jelek és tünetek

Tüneteknek hívjuk azt, amit a beteg érez és amiről beszámol, míg a jel az, amit mások -- rokonok, az orvos vagy más segítők -- észlelnek. Az álmosság pédául tünet, míg a kitágult pupilla jel.

A skizoaffektív zavarnál a pszichotikus tünetek a jellemzők: a hallucinációk, paranoid gondolatok és zavaros gondolkodás, ezekhez társul a depressziós vagy mániás (feldobott) hangulat (hangulatzavar).

A pszichotikus tünetetek és a hangulatzavarok jelentkezhetnek együtt vagy felváltva is, erősségük általában ciklikusan változik.

Skizoaffektív zavart csak akkor diagnosztizálnak, ha a betegnél legalább két hétig téveszmék vagy hallucinációk jelentkeznek a hangulatzavarok tünetei nélkül.

A skizofrén jegyeket leggyakrabban kísérő hangulatzavar lehet:

- bipoláris zavar - ekkor a diagnózis bipoláris típusú skizoaffektív,

- vagy depresszió - ilyenkor depresszív típusú skizoaffektív zavarról beszélünk.

A következő jelek és tünetek fordulhatnak elő skizoaffektív betegségben:

Téveszmék - rögzült és/vagy hibás hiedelmek

Zavart gondolkodás - homályos, zavaros gondolatok

Hallucinációk

Paranoid gondolatok

Depressziós időszakok

Furcsa észleletek

Furcsa gondolatok

Mániás hangulat, vagy váratlan energiafokozódás és a személyiségtől idegen viselkedés

Az indulatok szabályozása szegényes poor temper control

Ingerlékenység

Összefüggéstelen vagy széteső beszéd

Figyelmi problémák

Kataton viselkedés - a beteg alig reagál; előfordul olyan nyugtalanság, aminek nem látszik a külső oka

A saját megjelenéssel kapcsolatos érdektelenség

A személyi higiénia elhanyagolása

Emlékezeti zavarok

Alvási problémák