14 éves, Fallot-tetralogiában szenvedő srác. Volt műtétem 5 évesen, és 11 évesen, amikor is nem tudom mit csináltak, de aki majd válaszol biztos tudja. Szóval (bővebben lent)?
Mivel a betegségem miatt nem nagyon mozoghatok,
-mivel még az alap betegség mellett, még lyukas is a szívem, így egy "kicsit" el vagyok hízva(163 centi, 83 kiló). Van valami megoldás arra, hogy a betegségem ellenére mozogjak valamennyit amivel fogyhatok is(persze fogyókúra mellett), vagy semmi nem ajánlatos?
A kezelő orvosom Szegeden ajánlotta hogy úszhatok, viszont nem merek megtanulni. Meg igazából a meleg víz sem jó nekem, a párás levegő sem, sőt még a hideg sem, pedig ugye az uszodákat ez jellemzi, főleg ilyenkor. Mit tegyek? Próbáltam simán fogyózni, 1 hónap alatt 2 kiló lement ami szerintem kevés. Aztán megpróbáltam az én módszeremmel: Ugyan azt eszem mint eddig csak kevesebbet, és mozgok hozzá Egy kicsit, amivel nem fáradok el annyira.(láb emelgetés, felülés, stb.) Egy hét alatt lement 2 kiló, viszont nem volt akaraterőm folytatni.
Suliba nem járok, mivel ha elkapok az új környezetben valamit az a szívemnek rosszat tehet, és kampec. Magántanuló vagyok ezáltal.
Sportolni soha nem sportoltam semmit mivel már attól is kifáradok, lihegek és minden bajom van. Négy havonta kb. járok haemodilució(vérhígítás), de a beavatkozás után rosszabb lesz mint volt, fáradékonyabb leszek, csak hát azt muszáj megcsinálni különben bealvadhat a vérem. Az elmúlt 14 éve a négy fal között vagyok, évente elmegyünk nyaralni 3 napra, mivel a szüleim fóliáznak és csak ennyi szabad időt engedhetnek meg maguknak. Az osztálytársaimmal soha életemben nem találkoztam viszont rólam a tanárom mesél nekik, és tudják ki vagyok. Őszintén megmondva kicsit már kezdek antiszociális lenni:S. Nem szeretek idegen emberek közé menni, soha nem köszönök senkinek ha jön valaki, bebújok inkább a sarokba hogy meg ne lássanak. A napomat a számítógép előtt töltöm, és csak az internetről megismert haverokkal beszélgetek Team Speakon. Soha életemben nem közelítettem lány felé, hisz nem is találkozok eggyel sem, max a rokonaimmal(de ettől persze nem vagyok meleg). Sőt félénk vagyok, és félek hogy mivel 83 kiló vagyok undorodnának tőlem.
Bár igazából én is hibás vagyok a dologban. Ha lenne rá lehetőségem akkor sem mozdulok ki, sőt a teraszra sem megyek soha ki, még ha jó idő van akkor sem. Még 5 perces kis sétára sem ami megengedhető lenne, mert annyira nem fáradok el. Viszont az sem elég ha néha ki megyek a teraszra, ahol senki nincs csak a szüleim, meg a nagyszüleim,(tanyán lakunk a nagyaszüeimmel temető mellett). Amikor elmegyünk fodrászhoz, ami az iskola mellett van, sóvárogva hallgatom a rikácsoló gyerekeket, és arra gondolok: Én is ott lehetnék köztük ha nem lenne ez a rohadt betegség. Mivel fizikai munkát nem bírok végezni, a szüleim azt mondták számítógépes munkát keressek, de én nem akarok felnőtt koromra is a gép előtt ülni egész nap. Mit tegyek? Nem akarok egész életemben a négy fal között ülni, a gép előtt lenni, és nem akarok elfolyni a székben mint egy hájas zsírpaca:'(. Lányokkal akarok találkozni, haverokat szerezni akikkel el lehet hülyülni, és nem csak az internetes haverokkal beszélgetni nap hosszat akik 400 kilométerre laknak tőlem.
Mit tegyek? Kérlek segítsetek, el vagyok keseredve:'(.
válasza:Sajnálom, hogy ilyen nagy gondok vannak az egészségeddel. őszintén szólva nem tudom, milyen betegségrol van szo, hol a határ, mit szabad csinálnod, mit nem. írod, nem járhatsz suliba (ez logikus, ott tényleg konnyen el lehet kapni betegséget), de mehetsz fodrászhoz, szóval nem kell teljesen elizolálódnod. szerintem először is beszélj a szüleiddel, mondd el nekik ezt, amit ide leírtál, engem meghatott, őket is megfogja. nehéz, hogy tanyán laktok, de vedd rá oket, hogy vigyenek el tobbet a kornyezo városba, faluba .... pl. vasárnap délután sétálni egyet, fagyizni - kezdetnek legalább ennyi, hogy tényleg ne csak a 4 falat lásd. Ami a fogyókúrát illeti, hidd el, az tobbi embernek is problémája van az akaraterovel :) egyszer nagyon el kell határozni magadat és hinni benne ... a barátokhoz annyit, hogy ismerkedj ossze azokkal, akik elol inkább elbujsz (amint írtad), barátkozz eloszor veluk, hogy meglásd miylen kellemes a kommunikáció.
nem tudom, hogy segítettem-e, csak valamit muszáj volt írnom, amikor elolvastam a kérdésed. fel a fejjel, lesz ez jobb, csak erő és bátorság!
válasza:Szió!
Mivel nem hallottam még ilyen betegségről utána olvastam. A fogyózásról: egy hónapban kb. 1-2kilót szabad fogyni, hogy ne viselje meg a szervezeted. Ezt orvosoktól tudom. Próbáld kiváltani cukrot mással. Pl. sztíviával. Ez egy növény, ami nagyon édes, és drága is.
Nem írom azt, hogy sajnállak, mert gondolom nem arra van szükséged. Átélni sem tudom a helyzeted, csak elképzelni. Nem is tudom én miben segíthetnék neked?...
Amúgy ne félj a lányoktól. Sokan szeretik a mackós típusú srácokat. Az én vőlegényem se izompacsirta. Látszik, hogy van izma, mert fizikai munkát végez. És a test mozgás jó, még akkor is ha naponta csak 10 lábemelést csinálsz. A fő, hogy mozogsz. Próbálj meg azért jó kedélyű maradni, tanulj meg valamilyen hangszeren játszani. Szerintem sokat segít. És ne akarj más lenni, mert akik szeretnek azért szeretnek aki vagy. Szerintem az is fontos, hogy mással, idegenekkel beszélj a betegségedről. Ezt úgy mondták nekem is amikor depis és pánikbeteg voltam. Segített. Mások is megnyíltak nekem, elmondták nekem milyen egészségügyi problémájuk van. A szüleidnek nem beszélsz erről? Hogy szeretnél érintkezni veled egykorú gyerekekkel? Biztos kitalálnának valamit, hogy legyen lehetőséged mással is érintkezni.
válasza:
válasza:Szia! 14 éves létedre nagyon intelligensen írsz, gratulâlok!
Ha ennyire a 4 fal közé vagy zárva, nehéz lehet hosszútávra motivációt szerezni a fogyásra vagy mozgásra. Én azt csinálnâm, hogy embereket gyűjtenék magam köré. Melyik város van közel hozzátok? Helyi újságbN adjatok fel hirdetést, illetve keressetek meg intézményeket, ahol valamilyen szempontból komplikáltabb életű fiatalok vannak, akik szintén vágynának társaságra. Legalább 3-4 jelentkezőt biztos találnál, és az kezdetnek nem rossz! Hetente talâlkozhatnátok pl. nálatok a tanyán, beszélgetni, játszani, stb. Így neked sem lenne környezetváltozás. Később, ha ezt megszokod és a szüleid is megnyugszanak, találkozhatnátok máshol is, és ha jól összejön egy csapat, biztos, hogy bővülne is a tagok száma!
Én is fogyózom, bár nekem is nulla akaraterőm, de most kenyér helyetz Abonettet eszem, ez finom és nem hizlal, így elég jól megy :)
Elhatározhatnád, hogy változtatsz a téged most kínzó dolgokon, eltervezhetnéd, jogy mik ennek az eszközeo, ésnekiállhatnál a megvalósításnak, úgy, hogy leírod. A terveidet, a gondolataidat, a küzdelmeidet, a sikereidet, a kudarcaidat. Mármint könyv formájában... Biztos vagyok benne, hogy lenne kiadó aki kiadná, nekem tetszik ahogy írsz.
Hát... Ez az "Újságban feladós baráthirdetés" nem az ínyemre való. Szóval nekem már ott elbukott a dolog hogy újság hirdetés. Újságból barátokat szerezni? Szóval szimplán szánalomból társaságot gyűjteni magam köré... hát nem tudom. Szerintem barátokat nem úgy kellene szereznem(sőt senkinek) hogy fel ad egy újságban egy hirdetést kb így: "14 éves szívbeteg fiú barátokat keres." Hanem elmenni a városba vagy valahova és úgy. Vagy közelembe valahonnan... Nem tudom. De nem így. Amúgy Csongrád van legközelebb hozzánk.
Amúgy most volt egy kis balhé. Az unokatestvéremnek elég zűrös a családi háttere. Holnap lenne a ballagása. Erre ráírok xfire-ön, és azt írja ne zavarjam mert szar az élete, stb. Mondom mi a baj? Azt mondta nem érdekes, de most hagyjam békén. De mondom ha leírnád mi van, akkor talán megértenénk. Azt mondja nem. Mondom tudom, tudjuk mi volt anyud/apud között sokáig, megértünk. Azt mondta nem velük van a probléma, hanem vele. De aztán végül azt írta hogy csinál valami értelmesebbet. Én meg írtam szigorúan csak poénból, szóval el sem küldtem volna, hogy: értelmesebb dolog=öngyilkosság?
Erre anyám(mivel itt állt mellettem), rám szólt hogy töröljem ki azonnal. Mondom el sem küldtem volna, nem kell balhézni, erre átjön apám, beül mellém, karba tett kézzel, és rám néz folyamatosan de úgy, hogy nem is pislog.
Azt kezdték el szajkózni, hogy én elküldtem volna ha nem szól rám anyum. De mondom nem! Nem küldtem volna el, értsétek meg. Mondom nekik szoktam hülyeségeket írni bárkinek, de aztán kitörlöm mert tudom sértő lenne, meg nem vicces. De ők még mindig azt mondják hogy elküldted volna. De mondom nem.
Na mindegy. Szóval ez ment 10 percig, aztán átmentek, apám megfenyegetett hogy kihúzza a gépet, ne csináljak ilyet, stb. Tudom hogy ez nem vicces, de szerintem túl reagálták. NEM küldtem volna el. Ilyet sosem. Főleg hogy az unokatestvérem ilyen lelki állapotban volt/van.
Bevallom őszintén sírásban törtem ki. Mert aztán még anyám átjött, és megleste írok-e még valamit. És akkor majdnem kitört az összegyűlt feszültség, és majdnem megmondtam nekik hogy: a 14 év alatt SOHA, de SOHA nem néztétek meg hogy mit írok, milyen oldalakat nézek, mit csinálok a gépen, stb. Most meg írok valamit amit nem küldtem volna el, és kiakadnak és leskelődnek.
A tököm tele van ilyenkor komolyan mondom. Nem azt mondom hogy nem foglalkoztak velem a 14 év alatt. Mindig ott voltak velem a kórházban, stb. Csak sosem nézték meg hol netezek meg ilyenek. Most meg kiakadtak. Szerintem túl reagálták a dolgot.
És szerintetek? Tudom hogy még viccből sem írunk le ilyet, de NEM küldtem volna el, esküszöm.
válasza:Tudod sok felnőtt elfelejti, hogy ő is anno régen mikor még nem igen volt számítógép, akkor csak gondolatban is, de megfogalmazódott szerintem egy hasonló hülyeség, amit nem mondtak ki, mert az adott szituációban sértő, bántó lett volna. Ha a barátnőm át jön lelkizni, nekem is megfordul egy-két "szellemes", morbid gondolat a fejemben, de nem mondom ki, mert azzal megbántanám. Na te hasonlóképp voltál, csak te írtad, de nem küldted el. Gondolom a betegségedre való tekintettel így is nagy lehet a szüleidben a feszültség, hát még ha meglátják hogy mit írtál, még csak poénból is, de nem továbbítottad. De én még mindig azt mondom, hogy légy őszinte magadhoz és a családhoz is hogy értsenek. "Néma gyereknek anyja sem érti a szavát." Nem gondolatolvasó anyukád. :)Bár néha jó lenne, így a sok kínos dolgot nem kéne kimondani.:)Ja!És nem szégyen, ha sír egy fiú/férfi!:)
2.válaszoló(még mindig) :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!