Miért kell azoknak is maszkot viselnie, aki nem köhög (vagy zihál)? Az orvosok sem azért takarják az arcukat műtét közben, hogy ne fertőzödjenek meg.

nem kell hozzá köhögni, tüsszögni.

többit teszt nélkül meg nem tudod

"Nem köhögök, nem tüsszögök, nincs semmi tünetem, csak szén-monoxidot lélegzek ki. Akkor ezek után miért kell maszkot viselnem? Hiszen felesleges."

Valóban az a helyzet, hogy a következő sorrend szerint bocsájt ki az ember egyre több vírust: orron át lélegzés, szájon át lélegzés, zihálás, beszéd, éneklés, tüsszögés, köhögés.

De olyan rendeleteket kell hozni, amit be lehet tartani és lehet ellenőrizni. Nem lehet azt előirni, hogy tüsszentés előtt mindenki vegyen fel maszkot és utána semmisítse meg a zsebkendőjét, mosson kezet és öltözzön át. Még azt sem lehet ellenőrizni, hogy mielőtt megszólal, vegyen fel maszkot és amig szótlan és orron keresztül lélegzik, addig leveheti. Ezért fogalmazták meg úgy a rendeletet, hogy közösségi, zárt helyeken mindenki állandóan köteles maszkot viselni. Amikor elterjedt a 15-ször fertőzőbb brit mutáns, akkor ezt kiterjesztették a szabad térre is. Aminek általában nics értelme, de ha valaki rádköhög vagy emberek egymással szemben hosszasan beszélgetnek, akkor van.

Szóval azért kell hordanod, mert nem lehet külön Rád rendeletet alkotni. Vagy ha ezt nem látod be, nem értesz vele egyet, akkor azért, hogy ne büntessenek meg.

Monoxid XD

Inkább maradj csöndben

Saját magadnak válaszoltad meg a saját kérdésedet. Olyan okos vagy, hogy a kérdésedben már a válasz is benne van. De lehet, hogy nem érted, ezért megmagyarázom:

Az orvosok sem köhögnek, meg zihálnak műtét közben, mégis viselik a maszkot, igen, a beteg érdekében. Pedig egészségesnek tudják magukat, hiszen betegen nem műthetnének!

Meglepődnének sokan, ha hirtelen láthatóvá válna a mindenki által kilélegzett levegő! Mondjuk, szép lila felhőket eregetnénk a szánkból, orrunkból. A kilélegzett levegő 100%-os páratartalmú, ebben a párában utaznak a vírusok.

Addig is, amíg nem lesz színes a kilélegzett levegő, gondoljunk vissza egy erős dohányos ismerősünkre! Az ő lélegzete akkor is bagószagú, ha éppen nem dohányzik. Amikor ezt a bagószagot érzünk, éppen az általa kilélegzett levegőt szívjuk be a saját tüdőnkbe!