Ha gyerekkorodban néhány rokon elsősorban rivalizáló hug az összes normál lázas betegségedet rémálommá változtatta, ezt hogyan lehet kompenzálni? Amikor a családban ha beteg voltál, nem kaptál támogatást, teát, együttérzést.

Hanem ezek helyett azt hogy végre ő lehet a népszerű, a kiskedvenc, mert a tesója kilőtte magát. Soha egy féltés, egy jó szó, hanem a hadjárat beindulása, amit ilyenkor barátoknak rokonoknak nyomatott:

Hogy ugye nem is vagyok beteg (38-39 fokos láz, nyiván orvos látott diganosztizált kaptam gyógyszert), kényeskedek, nem is fáj semmim, még ezt se bírom ki, rossz a személyiségem, a belsőm, és akkor tele pofával röhögött rajtam. Direkt olyan programokat szervezett hogy hideg vízben kell lenni, hogy hidegben kell lenni, soha egyszer egy támogatás, vagy akár csak egy békénhagyás nem játszott. Ha felvettem meleg ruhát, azt kifigurázta, a takarót szintén, minden rokoni és baráti társaságban, nyaraláson ahol megfáztam lejáratott, kihúzott, abból is ahová ő pofátlankodta be magát. Elfelejtettem mára ezeket, de a betegségek alatti extra félelemből mindig eszembejut. Hogy beteg vagyok mi lesz velem mindenki utálni fog megint, mint gyerekkoromban amit ő elért mindenkinél. Aztán gyógyulás, helyzet normalizálódás, lassan visszaszivárogtak mellém az emberek, de folyamatos félelem mert soha egyetlen egyszer sem kaptam azt hogy beteg vagyok és támogatnak, békénhagynak, kb 1 grammnyit ne adj isten aggódnak. Csak a hibáztatás és helyzet kihasználás folyt. Amúgy engem néhányan talán jobban szerettek nála, és ezt ilyenkor maximálisan át akarta fordítani, hiszem mindenki csak őt szeretheti.

Persze a szememben jópofizott ha nem voltam beteg.