Van már covidos ismerősöd? Ez mennyiben változtatta meg a vírushoz való hozzáállásodat?
Bevallom, hogy tavasszal még én is csak legyintettem rá, és bár nem tagadtam a vírust, de úgy voltam vele, hogy "túlzott pánikkeltés", meg "médiahiszti", hiszen még az ismerőseimnek az ismerőse se hallott olyanról, aki elkapta volna.
Most viszont.... a kolléganőmnek 1 hete még semmi baja se volt, most viszont kórházban van, és esélyes, hogy lélegeztetőre is kerül, mert romlik az állapota...a hugom vőlegénye (sportos, 20-on éves, makkegészséges fiatalember), úgy odavan, hogy 2 hete az ágyat nyomja, szinte felkelni sem tud....a szomszéd néniről pedig tegnap tudtuk meg, hogy belehalt...egy másik kolléganőm pedig már több, mint 1 hónapja túlesett rajta, de még mindig annyira gyenge, hogy nem tud egy szuszra 3 emeletet felmenni a lépcsőn....
Szóval most már belátom, hogy ez a nyavalya tényleg itt van, tényleg fertőz, és sokkal rosszabb, mint "egy kis megfázás". Szóval most már nagyon is komolyan veszem, és kezdek félni tőle, hiszen látom a környezetemben, hogy mit tesz. Nem rettegek, meg pánikolok, de nem bagatellizálom el a veszélyt, és megteszek minden óvintézkedést.
Ti hogy álltok ezzel? Megváltozott a hozzáállásotok, miután személyesen is ismertek olyat, aki elkapta a koronavírust? Vagy eddig is komolyan vettétek?
Én eddig sem tagadtam a létét, aztán pár hete átment a családomon (szülők, és én) szerencsére láz nélkül, enyhe influenzás tünetekkel megúsztuk.
Mint mondtam eddig sem tagadtam, betartottam minden előírást, de azért pofánütött a dolog. Amolyan "mivanha?" szerűen, hogy akár kórház/halál is lehetett volna a vége. Na meg dühös is voltam, hogy hogyan kaphattuk el, ha kézfertőtlenítésből, és maszkból álltak a napjaim, egyedül én jártam emberek között a családból (itthon dolgoznak).
Engem pszichikailag jobban megviselnek a korlátozások, pl maszk nélkül lassan meztelennek érzem magam, ha nézek egy filmet "miért nem hordanak maszkot az üzletben?!" kérdés kavarog bennem, aztán rá kell jönnöm, hogy ez egy film, el akartam menni valahova "ja basszus tuti nincs nyitva", vagy el terveztem indulni egy programra és "uhh haza kell érnem időben" (a héten lett volna)
Vagyis olyan dolgok, amik eddig sosem jelentettek gondot, most jelentenek.
Tavasszal is volt ismerősom beteg. Öten is.
En februar elso feleben voltam furan beteg, amiket marciusban leirtak, hogy mintha viz alatt lennel, a tudom neha szaggatott, picit fajt mindenem, nem esett jol levegon lenni...utana heten is furan ereztem magam, mintha egy masik vilagban lennek, fura volt minden es idegen, kifaradtam
Amit írt feljebb valaki, sorstársra leltem. :D Szintén fennakadok rajta, hogy a filmben túl közel állnak egymáshoz, nincs rajtuk maszk, mit állnak ott annyira egy helyen annyian összetömörödve. :D Aztán rájövök, hogy ez hülyeség.. :'D Már beégett a fejünkbe sajnos, nem tudom mikor fogunk újra úgy nézni a világra, ahogy a vírus előtt.
Mi úgy állunk hozzá a kezdetektől, hogy csak a hivatalos oldalt követjük, meg belenézünk néha a híradóba, de nem szippantott be minket a pánik, higgadt elfogadók vagyunk, akik betartanak mindent, óvatosak vagyunk. Kerüljük a tömeget, több időt fordítunk magunkra. A szüleimhez ma megy a mentő tesztelni, meglátjuk mi lesz. :/ A közvetlen ismerettségi körünkben még nem volt beteg, csak kollégák, meg a gyerkőc iskolájában volt beteg, másik osztályban. Szóval rokon, barát, nincs tapasztalatunk. A szüleim nem szoktak lázasak lenni, és most korona tüneteik vannak, plusz a láz, így a háziorvos rájuk küldte a tesztelőt..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!