Azt mondják az idősek maradjanak othon, de mi van azokkal akik dolgozo gyerekeikkel élnek?

Amit te csinalsz, az szorszalhasogatas! Megis mi lenne erre a kormany valasza szerinted?.... majd minden ilyennek sajat lakast ad, nem?.

Mára tény, az olaszok magas fertőzöttségi és halálozási arányát a társadalmi szokásaik miatt alakult ki. Generációk élnek együtt egy fedél alatt, a nagyszülők vigyáznak az unokákra. Az alig v. tünetmentes fertőzött fiatalok betegítették meg nagyszüleiket. A franciáknál nem ennyire elterjedt a generációs együttlakás, de náluk is alkalmazott. Ezentúl a találkozási (puszi-puszi) szokásaik is rátettek egy lapáttal.

Én is ilyen helyzetben vagyok, együtt élek a felnőtt, dolgozó fiammal. Szerencsére most két hétig neki sem kell bejárnia, előrehozták a szokásos nyári leállást, így ő is csak vásárolni ugrik le néha a mellettünk levő boltba ahol többnyire nincs nagy tömeg. Annyit tehetünk, hogy próbál vigyázni rám, amikor haza jön alaposan kezet mos és nem mászunk egymás nyakára. Még mindig kisebb a kockázat, mintha én járkálnék ki sok ember közé. Ezzel együtt kell élni és reménykedni, hogy ő nem kapja el. A kormány ezt nem tudja megoldani, nem biztosíthat külön lakást mindenkinek.

Zömmel a 70+ korosztályra nézve lehet végzetes ez a járvány. Alapbetegséges fiatalabbak szintén kerülhetnek veszélyes helyzetben. A többiek átesnek a betegségen, ki könnyebben, ki nehezebben viselhető tünetekkel. Egy egészséges 50+os szülő túléli huszonéves gyerekétől kapott fertőzését.

A kormány annyit tudna tenni, hogy ösztönzi a cégeket az otthoni munkavégzés bővítésére, ahol megoldható, ne ragaszkodjanak a bejáráshoz. Sok ilyen megkövült szokás van, amin változtatni kellene. Vannak olyan - jellemzően számítógép mellett végezhető - munkakörök, amik megfelelő technikai háttér biztosításával (számítógép, internet, távoli hálózati elérés) kiszervezhetők távmunkába.