Félek de fáj nagyon. Egy kis ötlet?

Ha találsz egy jó fogorvost, aki mellett biztonságban érezheted magad (félelem mellett nagyon fontos, míg feloldódsz). Én 6 évesen kerültem egy körzetishez. Nem tudkm mjt csinált, de valamit elcs.szhetett, mert sírva jöttem ki (nem nagyon él már ez az "esemény" az emlékezeteimben). Ezután még hanyagoltam is a fogaimat, amit én is nagyon bánok, de ha nem így lett volna, nem lennék az, aki ma vagyok. 12 évesen anyukám nagy nehezen rávett, hogy elmenjek egy másikhoz. Szinte remegve mentem be. Persze nem volt semmi probléma. Mivel sokszor voltam ott, és jó szakember is, már teljesen nyugodt vagyok, ha odamegyek (talán még nyugodtabb is, mint maga a doki). Az eleje persz nehéz, de néhány jó tapasztalat után már nem félve mész be.

Ha szólsz neki, hogy félsz, vagy mik történtek azelőtt, ha emberséges, akkor megnyugtat stb. De olvastam már itt, hogy vannak, akik előtte bevesznek nyugtatót, esetleg erre is rákérdezhetsz (fontos, hogy erről szólj a fogorvosnak), de én nem szívesen gyógyszerezném magam ezért, a természetes "legyőzzük a félelmet és minden menni fog" módszert pártolom.

Kitartást, és mindenképpen keress egy jó fogorvost (kérdezz ismerősöket, hogy kit ajánlanak,ha nem szívesen mész vissza erre a helyre)! Bízok benne, hogy gond nélkül menni fog ;) ha gondolod, majd írj

Én is félek, mint a legtöbb ember. Múlt héten szájsebészeten húzták az egyik fogam, mert annyira be volt gyulladva az ínyem. Holnap megyek vissza két másik fogam miatt, szerintem mindkettőt ki kell kapni. Utána még hetekig járni fogok a dokimhoz (fogkőleszedés, tömés, pótlás stb), elhatároztam, hogy én is mindent rendbe hozatok, mert már nem akarom tovább húzni, nincs értelme. Csak menni kell, nem gondolkodni, beülni a székbe, kinyitni a szád és túl lenni rajta. Utána sokkal jobb érzés lesz, hogy na sikerült, megcsináltam.

Tényleg ne húzd tovább, mert egyre rosszabb lesz.

Kitartást, arra nekem is szükségem lesz holnap...

Úgy, hogy nem kisgyerek vagy, hanem felnőtt, tessék már erőt venni magadon.

Én ma voltam bölcsességfogat húzatni, hát nem volt vészes. Utoljára 8 éve voltam fogorvosnál, most szabályosan remegtem, úgy mentem oda (párom elkísért), de nem volt rá okom.

Mindent elmagyaráztak (bár németül, így lekötött, hogy megértsem, mit mondanak :D), és tájékoztattak előre, hogy mit fognak csinálni.

Korrektek voltak és profik, bár volt egy része, ami fájt még érzéstelenítő ellenére is (ahol gyulladt volt a fogam), de az 2-3x tíz másodperc, amíg ott húzott meg fúrt. És egy óra alatt oda-vissza megjártuk.

Gondolj arra, hogy kapsz zsibbasztót, és minél kisebb a lyuk, annál hamarabb túlleszel rajta.

De nekem volt, hogy megkaparta, fúrt rajta fél percet, betömte és készen voltunk. Többet kellett várni, míg hatott a szuri.

Amúgy meg vannak ennél sokkalta fájdalmasabb dolgok is, ha hozzá is ér az ideghez véletlen, pillanatnyi fájdalom, míg egy vesekő pl. ezerszer rosszabb.

Vagy mikor én majdnem elájulok havonta a mensi második napján, úgy görcsöl.

Korzeti nekem sem jo elmeny. El is hanyagoltam, jooo sok lyukas fogam van, mert feltem sot, most is van egy, mert felek. Pedog azota bolcsesseg foggal.voltam maseknal es jo volt. Kicsit is nyoszogtem, lealltunk, dumaltunk stb.

Mivel.fizetsz, igy kapsz emberseget is

Szia!

Keress egy jó magándokit.Oszd meg a fogorvossal a félelmed, mond el miért félsz...ha látja hogy ennyire parázol ő is lehet rákérdez, hogy történt-e valami ami kiváltotta ezt az érzést. Légy vele őszinte mert csak úgy tud segíteni. Ők nagyon türelmesek. Illetve nem próbáltam még, de van olyan fogorvosi rendelő, ahol alkalmaznak nevetőgázt. Nézz utána, azt mondják hogy semmit nem érezni közbe mit csinál a doki!

Az én történetem leírom neked, én is megszenvedtem a fogaimmal =(

Suli után én is hanyagoltam a fogam. Rossz emlék miatt fogorvosfóbiám van. 7évesen lefogtak és kifeszítették a számat, hogy a tejfogamat betömjék, megrúgtam a doktornőt, és ordibálni kezdett, úgy h a váróba is hallgatták. Suli fogászaton mindig féltem, de soha nem volt a maradandó fogaim közt lyukas fogam. Egyszer fogkőleszedés volt középsuli sulifogászat. 17 éves voltam, a legjobb barátnőm fogta a kezem. Szét szorítottam a kezét, pedig nem fájt, és egy kósza könnycsepp is kigördült. Akkor megfogadtam, soha többé fogorvos. 12.-be nem is mentem az osztállyal. Technikumon. 13.-14.-be meg már nem jártunk suli fogászatra.

Egyik este mosom a fogam lepattant a bölcsesség fogam oldaláról egy jó nagydarab, de nem fájt ekkor 13.-os voltam. 2 évig elvolt aztán elkezdett fájni...egyet tudtam SZTK felejtős. Veszünk gyógyszert. még fél évig szedtem rá bogyót mert hol fájt hol nem, aztán egyik nap nem akart már a gyógyszertől sem elmúlni. Egyik barátomtól elkértem a fogorvosának a címét, mert tudtam, h neki is bajos fogai vannak, és ő mindig jár és mondta h sose fájt neki kezelés. Bejelentkeztem fogállapot felmérésre cirka 4 év után...A doki tök szimpi fiatal, nyugodtságot sugározott. Beültem a székbe elkezdte diktálni az asszisztensnek a dolgokat. A végén rám nézett: Kisasszony fogunk még találkozni, sajnos van baj: a felső jobb bölcsességfogat ki kell húzni, elől van egy amit gyökérkezelni kell, a bal oldalt van egy lyukas fog, és bal oldalt alul is van egy lyukas fog. Megkérdezte, hogy akkor kérek-e időpontot, ő az foghúzást javasolja az a legnagyobb dolog. Belementem, hogy oké, és ekkor elárultam, hogy szokott fájni, csak eléggé félős vagyok fogászati ügyben. A doki mosolygott és ennyit mondott igen gondoltam mikor összehúztad magad a levegőtől, de nem kell aggódj ez egy egyszerű húzás lesz. Hazajöttem lesokkolva. Anya néz mi a baj kihúzta? Mondtam h kaptam időpontot, de anya van baj. És mondtam anyunak, hogy ha magamtól nem is, de ő rúgjon bokán hogy megyünk a fogorvoshoz.

Elmentem a munkahelyemről a következő héten a megbeszélt időpontra, jó taktika, anya készenlétbe volt, ha rosszul leszek jön értem, de nem kértem kíséretet. Beültem a váróba, 2 perc behívtak. A doki kérdeztem felkészültem-e? Mondtam, hogy nem erre nem fogok tudni, mert ő az első orvos, akitől érzéstelenítőt kapok, illetve a fogamat húzza. Beültem a székbe, kérte csukjam be a szemem, ne nyissam ki, ne idegeskedjek. Az asszisztens kérdezte hogy akarom-e szorítani a kezét. Természetesen igen volt a válasz, közben egy zene szólt. A doki mondta hogy akkor csukjam be a szemem, és nyissam, ne lazuljak el, fog szólni ha fájni fog. Így tettem, Átfutott rajtam a hideg ahogy megéreztem a tűt. Nem fájt csak fura volt, de egy könnycsepp legördült. A doki folyamatosan beszélt hozzám, és észrevette a könnycseppem, és elkezdi remélem, ez annak szól, hogy búcsúzkodni kezdtél a fogtól, mert az injekciót már meg is kaptad, 2 szurit kaptam, észre se vettem mikor újra szúrt. És megkérdezte, hogy ki engedjen-e a váróba, vagy a székbe maradok, nem szeretné h eltűnjek. Mondtam kimegyek a váróba. Írtam a barátnőmnek h megkaptam életem első zsibbasztó szuriját és jön a húzás...kicsit hányinger keltő érzés ahogy a torok felé zsibbad. 1× meg is öklendeztetett attól megijedtem, de nem lett baj. 10 perc se telt le a doki visszahívott. Megkérdezte, h elzsibbadtam-e. Hát még hogy elzsibbadtam. A szememet se éreztem. Beültem a székbe jelezte ez recsegni fog ne ijedjek meg nem törik. Az asszisztens az egyik kezével fogta a fejem a másikkal simogatta a másik oldalon az arcom. Mire hisztizhettem volna kinn volt a fog. Nem fájt, nem éreztem semmit, vártam ami már kész volt. A doki kérdezte, hogy na fájt-e? Mondtam, hogy nem. Következő hónapba elkezdtük a többit... 2 tömés felül...utána gyökérkezelés...Attól piszkosul féltem jobban mint a töméstől, mert csodás horror sztorik vannak a neten. Hosszú volt a gyökérkezelés, előtte való este nem aludtam. A fogorvosi székbe majdnem elaludtam...talán csak azért nem aludtam mert mindenféle hanghatás jött mindenfelől. Ez 2 alkalmas volt. A 2.-nál nem kaptam érzéstelítőt de nem is fájt.

Azt gondoltam, hogy legyőztem a fogorvos fóbiám.

De mit ad Isten megint elkezdett fájni a bal oldali tömött fogam. 3 hónapig elvoltam mert hol fájt hol nem, aztán egyik este meg viszketett, másik este meg feszített, úgy h a hajnalba felcsaptam fagyasztót egy csomag fagyasztott zöldborsó, 2 estém telt így... 08.02.-án felhívtam a dokim. Aki mondta hogy tele van a héten, jövőhétre tud beszúrni keddre... Remek...Gyógyszert szedtem de kivártam, úgy hogy mire mennem kellett lehúzta a bogyó a gyulladást már nem is fájt, de beleültem a székbe. A doki mondta hogy ezt gyökérkezelni kell...lóadagnyi injekciót adott...A vezetéses érzéstelenítés rohadt szar...így legalábbis 3 percig nyomta belém az érzéstelenítőt. Nem értettem minek ad ennyit, de jól van. Kiültem a váróba, 10 perc visszamentem. Neki állt fúrni éreztem h fúr...pedig zsibbadtam mindenhol, mondta hogy tudja hogy nem 100%-os a zsibbadás gyulladt fogat nem nagyon lehet 100%-ra elzsibbasztani, csak egy kis türelmet kér. Lesz egy pont amikor fog fájni szól, előre szól, de muszáj addig eljutnunk, utána tesz bele egy idegölő pasztát lezárja és menekülhetek. Na mikor elérte azt a pontot, akkor felkiáltottam, és eszembe jutott h milyen lehet ez SZTK-ban ahol azt mondják hh gyulladt fogat nem lehet érzésteleníteni és neki állnak gyökérkezelni anélkül...Na amikor tette bele azt a pasztát azt is éreztem, mondta hogy ezt muszáj jól belenyomnia...aztán lezárta... szeptember 5.-én megyek vissza akkor kiszedi az elhalt cuccokat...A kedvessége meg a türelme ott van a szeren nagyon...És én még midnig magam szidom, hogy miért engedtem hogy évekig romoljon a fogam :(

Ezek azért nem akkora fájdalmak, mint mikor éjszakákat nem alszunk a hülye fog miatt.

Tegnap két fogamat vésték, fúrták, mert annyira le volt törve. 80 percig ültem a székben, a számban 2-3 doki (felváltva), meg 2 asszisztens ügyködött. Szörnyen rossz volt, nagyon fájt, de ha húztam volna sem változik a helyzet. Ma úgy nézek ki, mint aki hízott egy kg-t az arca egyik felére és alig tudok enni, beszélni, nyelni, de túléltem az orvosok jóindulatának és kedvességének köszönhetően. Jövő héten szedik ki a varratokat. Fájdalmat okoznak néha, de nem szándékosan, csak segíteni akarnak, mint a legtöbb jó orvos. És ha van bennük annyi empátia, akkor meg is állnak néha. Nekem is többször kellett pihenni. 5 szurit kaptam, talán az ötödik már hatott.

Nem elijeszteni akartalak ezzel a rémmesével, csak tudom, hogy milyen érzés félni és végre elhatározni magad, hogy "na most már tényleg elmegyek dokihoz." Kitartást, utána sokkal jobban fogod érezni magad, még ha fáj is meg nem tudsz beszélni. Erőt fog adni a továbbiakhoz, hogy sikerült végigcsinálnod.