Mennyire bíznátok meg egy frissen végzett, 23-24 éves fogorvosban?

Remélem, nem csak Fb-n látott eddig fogakat...

Jó lenne tudni, hol diplomázott... ilyen fiataloknál érdemes lehet ezeknek utánajárni

A fogorvos tipikusan olyan hivatás, amit nem a tapasztalat épít, hanem az egyén rátermettsége/kézügyessége.

Rengeteg 40-50 év körüli balf.sz fogorvos van, nincs meg hozzá a kézügyessége, türelme, tehetsége.

Ennél a hivatásnál ez nem kor függő.

Nekem egy 26 éves (velem egykorú) szájsebész műtötte ki a komplikált bölcsességfogamat. Szegény megszenvedett vele, csak félig volt kinőve, még a csonttal is össze volt nőve és alapból erős csontjaim vannak, szóval mindent is kellett csinálnia. 45 perc volt összvissz, de közbe olyan kétszer tartottunk 5 perces szünetet - ebben a 2x5 percben kihúzott 2 fogat (mármint 2 pácienset ellátott mellettem hipp-hopp).

Igaz, az asszisztens egy 40es nagyon profi nő volt, de a szájsebészre sem panaszkodhatok, nagyon szépen kiműtötte, nem maradt semmi "maradék" a fogamból és az arcom sem dagadt fel annyira. Nagyon kedves volt és lelkes, látszott, hogy fontos neki, pedig sztk volt.

Először persze megilletődtem, azt hittem, hogy egy tanuló, aki csak a szurit adja be majd gyakorlásnak :D De inkább ezerszer ő, mint a körzeti, ezeréves remegő kezű bunkó "fogorvos", aki már anyám fiatalkorában is hentes becenéven tevékenykedett...

Ha meg csak tömésre, fogkőszedésre mész, akkor meg pláne inkább a fiatal... (Iskolafogorvosom is egy fiatal nő volt, talán 25 körüli lehetett, de nagyon profi volt - azóta is visszasírom, de sajnos már csak a körzetim van vagy fizetek...). Nem a semmiért tanulnak annyi évet.

Kicsit idősebb vagyok ennél, de voltam 23 éves frissen végzett fogorvos.

Utólag visszagondolva igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy az egyetemen tanították és nem adtam át sose összegányolt munkát. Mint amikor egy friss jogsis a Stop táblánál mindig tényleg meg is áll, városon belül 49-nél gyorsabban nem megy, stb. a tapasztalt autóvezetők többsége viszont már lazábban veszi és nem így csinálja.

Arra viszont emlékszem, hogy lassabban dolgoztam és vagy nagyon fiatalos volt az arcom vagy bizonytalan lehetett a fellépésem, mert volt egy-két beszólás öntudatos betegektől, ami nagyon rosszul esett. Az egyik, hogy még hallgatóként beosztottak minket ügyeletre és volt egy-egy páciens, aki hepáliát rendezett, hogy őt hallgató nem vizsgálhatja meg. (Eljön egy egyetemi fogászat ügyeletére, de az ő közelébe hallgató ne is menjen... öntudatos barom...). Vagy egyszer frissen végzett fogorvosként megkérdezte egy eleve "ki ha nem én" típusú páciens, hogy ugye nem most fogok először gyökérkezelni. (Mai eszemmel nem magyarázkodnék neki sem, hanem megmutatnám, hogy merre van az ajtó.)

Nem régen voltam egyébként vért adni és megkérdezték az ápolók, hogy probléma-e, ha egy tanuló vesz tőlem vért. Megengedtem, aztán meg is dícsértem a lányt, hogy nagyon ügyes volt, nem is fájt (kicsit fájt amúgy, de elsőre megtalálta a vénát, úgyhogy gondoltam hadd örüljön szegény)!