Ez fitymaszűkület? Mennyire vészes?

Csináltasd meg, csak arra vigyázz, hogy a teljes körülmetéléssel sokat veszíthetsz, én is póruljártam vele, nagyonnagyon.

Nézz utána a bemetszésnek, fékátvágásnak, lehet, hogy egy kis lazítás segíthet, ha nem megy, még lehet fitymaplasztikát csinálni esetleg (z-plasztika), ha semmi nem megy, akkor részleges metélés, csak vigyázz, mert sok orvosnak a teljes körülmetélés a legegyszerűbb, viszont utána már nincs visszatánc, én most milliókat adnék érte, ha fitymám lehetne, akár szűk is :(

Nah,... látod Pajtás! Magad is találtál egy kiutat az útvesztőből. Ugye? :-)

Örülök, hogy segíthettem neked megtalálni! :-D

Most pedig adnék néhány tippet, amit talán ajánlatos lenne megfogadnod. :-)

_ A féket sajnos nagy vszséggel helyesebb lenne átvágatni, -- látatlanban csak ezt tudom mondani, ha szted rövid, -- ez persze még nem jelenti azt, hogy a fitymáddal kéne vmit csinálni. Ha nem indokolt, ne hagyd!

Nagyon jól megfogalmaztad, amit én is mondani akartam, és örülök, hogy erre TE jöttél rá, és ezt TE mondtad ki! Ez már a 2. jó döntés, amit hoztál az ügyedben a megoldás érdekében. A 3. az lesz, hogy erőt veszel magadon, és leülsz este apuddal és/vagy anyuddal, és elmondod nekik, ha kell, meg is mutatod nekik, hogy úgy érzed rövid a féked, és nemsokára felnősz, nem akarod, hogy emiatt neked gondjaid és gátlásaid alakulnának ki, mikor a barátnőddel együtt lennétek. Mondd el azt is, hogy ha indokolt, akkor szeretnéd átvágatni a fékedet, uakkor megtartani a fitymádat, és vigyenek el egy megbízható orvoshoz, aki mindezt figyelembe veszi.

Hidd el, megkeresni a közös hangnemet nehezebb lesz, amikor elkezdesz erről beszélni a szüleiddel, azonban, ha már elkezdted mondani, ne azzal foglalkozz, milyen kínos meg ciki (amúgy nem ciki, csak akik félnek ált. ezt hiszik...). Ha a szüleid szeretnek, nem ezzel foglalkoznak majd, hanem a megoldásra koncentrálnak.

Hogy sikeresen indítsd a beszélgetést, használd az általam feljebb írottakat, akkor neked sem lesz annyira kínos belecsapni a lecsóba.

Ha beavatkozásra kerül a sor... én úgy glom, szerencsés vagy, hogy van egy barátod, aki 1x teljes mértékben azonosulni képes a helyzeteddel, és akár melletted is lehetne a "bajban"... ő már tudja min mész keresztül.

:-o Légy vele többet! Kérd a segítségét!

Nem tudom, tudatában vagy-e annak, h. mennyire szerencsés is vagy!? Ő fel tud téged lelkileg is készíteni erre az egészre, és mielőtt megműtenek és persze műtét után, oldani tudja a feszültségedet, fájdalmaidat! :-o

Nem tudom, őt hány évesen ill. mikor műtötték (érdekelne, ezért kösz, ha megírod...) de ő már egyszer átélte, tehát pontosan tudja, milyen lelki támogatásra lesz szükséged.

És nem uccsósorban elmondom azt is,... ez az apropó lelkileg közelebb hozhat benneteket egymáshoz. Mindezt személyes tapasztalatból írom. Januárban uis a barátomat sajna teljesen körülmetélték, tehát tudom min ment ő xtül, azonban mindvégig vele voltam a műtét napján, törődtem vele, gondoskodtam róla, és azóta is remekül elvagyunk (pl. bulikon...) :-D

Tedd meg a 3. lépést! Kettőt már megtettél és ez nehezebb lesz... de le fogod küzdeni a gátlásaidat, mert úgy érzem, van benned annyi, hogy sikerüljön!

Ha bármi kérdésed van, itt ill. >>priviben is -- ahogy mások is, akiknek szükségük van segítségre -- megtalálsz. :-)

Üdv: EE