Lányok! Mit szólnátok hozzá? (többi lenn)

Kedves Kérdező!

Én ugyan nem lány vagyok, de lenne néhány kérdésem, hogy mégis elképzelhessem a problémádat, ill. hogy mit érzel.

_ Neked most akkor nemtudommikor, de leműtötték a makkodat?

_ Szüleid mit mondtak neked -- feltéve ha rákérdeztél egyáltalán?! Miért kellett konkrétan levágni az a felső 3-4 cm-t?

_ Hol volt a hímvessződön az eredeti húgycsőnyílás?

_ Láttad mittomén fotóról vagy vhonnan, hogy miképpen nézett ki születésedkor? Szembesítettek/Szembesítetted magad már ezzel?

(Ezt most csak azért kérdezem, mert a legegyszerűbb alternatíva egy ilyen műtétnél, ha vágnak egy nyílást a rendes helyén, ahol lennie kéne, majd a kifejlődött nyílást összevarják. (húgycsőmeghosszabbítás))

_ Hogyan képzeljük el? Hogy néz ki a vége? (A görbület a vége felé az oké, nem ott a kérdőjel...)

_ Volt azóta bármiféle helyreállító plasztikai műtéti beavatkozás? Vagy a műtét elvégzésekor kialakítottak neked vmennyi "makkszerűséget"

_ Fitymád van vmennyi? Ha igen az túlér -- a bocsáss meg... -- "csonkodon"? :-(

_ Önkielégíteni képes vagy valamennyire, vagy ezzel kapcsolatban mit tudsz csinálni?

_ Az is érdekelne, hogy emiatt a problémád miatt milyen érzések kavarognak benned!? Mik a félelmeid?

_ Milyen elképzeléseid vannak arról, hogy megoldd ezt a problémát, vagy ha nem is lehet teljesen megoldani, akkor javítani rajta?

Ha megtisztelsz válaszoddal, nagyon szépen megköszönöm.

Előzetesen is elnézést, ha indiszkrét voltam/vagyok fenti kérdéseimmel.

Ha szégyelled nyilvánosan a válaszadást, priviben is megír6od!

Üdv: EE

Igazad van!

Tényleg nem tudhatjuk, hogy mit érzel, hogy éled meg, ezt a tragédiát, még csak megközelíthetőleg sem. A te keserved más. Sokkal másabb, mint bármeikünkké. És igen, abban is igazat adok neked, hogy egy kapcsolat szex nélkül elég nehézkes, és ha a csaj látná mid van, lehet hogy undorérzete támadna.

Szomorú vagyok, hogy ezt történt veled, s hogy egyáltalán iesmi megtörténhet. :-(

Nyilvánvalóan csak olyasmiket tudunk mondani, amelyeket mi, normális cerkával jónak gondolunk. Mondhatnám azt is, hogyha a helyedben lennék megkeresném azt a kontár orvost, aki ezt így elcseszte, és leperelném róla a sz*ros gatyáját is, mert tönkretette az életemet és egy szexuális ronccsá tett. A pénz azonban nem fog enyhíteni azon a fájdalmon, amit megélsz, bár, segíthet, hogy rendesen megcsináltathasd magadnak. A makkodból abszolút semmi nem maradt? Szüleid, hogy hagyhatták annyiban ezt a dolgot?

Ha még érzel valamit (tudsz önkielégíteni, bár nem tudom, hogy képzeljem ezt el, holott sokan állítják, h. élénk a fantáziám...), akkor talán nincs minden veszve, és azon kevéssel is lehetne kezdeni valamit ami megmaradt. 11 centiből még lehetne kialakítani egy a péniszedből formált makkhoz hasonló utánzatot (szándékosan nem tettem idézőjelbe...), elvégre is a csajok G-pontjához 5 centi is elég, és akkor az mit szóljon, akinek max 3 vagy 1 centi a fütyköse??? A görbületet (Peyronie-szindrómát) meg talán ultrahangos kezeléssel elvileg fel lehet oldani, ugyanis van lehet egy szövetszaporulat a péniszeden valahol, ami behajlítja a hímtagodat, azzal fel lehetne azt oldani.

Megkérdezhetem, hogy most hány éves vagy, milyen magas ill. hány kiló, ill. alkatilag úgy kb. hogy nézel ki? (Ezt csak azért, hogy körvonalazhassalak valahogy.)

Milyen jellegű suliba jársz? (Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz)

A problémádról az közvetlen környezeted és esetlegesen a rokonságodon kívül hányan tudnak? (Pl. barátok, ha van, osztálytársak...)

Én nem hinném, hogy ez olyan vicces lenne, hogy bárki kiröhögne, ha meg mégis, az meg önmagát minősítette. Viszont sajnálni meg nem foglak, mégpedig azért, mert lefogadom, hogy azt te megalázónak éreznéd, én pedig valahol örülök, hogy itt segítséget kértél tőlünk azzal, hogy megírtad ezt a történetedet, és beszélsz erről, így legalább mi magunk is szembesülünk azzal, hogy nem becsüljük meg eléggé az életet, meg amink van, mert vannak még olyanok, akiknek a mienkénél jóóval nagyobb problémája van.

Függetlenül a testi és lelki problémádtól, úgy gondolom, szívesen megismernélek, nem mint cirkuszi mutatványt, hanem mint normális, ámde kétségbeesett egyéniséget. Nem könnyű neked, se nem lehet jó a bőrödben, de úgy gondolom, hogy ha te is akarod, elcsevegnék veled barátilag. Nem csak azért, hogy vígasztaljalak, hanem azért is, mert néhány dologban a leírásod alapján vannak közös vonásaink, és hiszem, hogy tudnék neked lelkileg segíteni, persze akarat nélkül ez nem meg, ezt te is tudod.

Ha úgy gondolod keress meg. (privát vagy msn) _ Megértem, ha nem, de amit mondtam, azt tartom. :-)

És ne sírj, ne is akarj meghalni, mert az nem megoldás. Oké, Pajti?

Üdv: EE

Nincs jól kitalálva, ez igaz.

De! Kapsz egy lehetőséget az élettől, hogy rendberak(at)hasd a dolgokat, ha mást nem, de ezt érdemes megpróbálnod.

Most hány éves vagy? Mert az oké, hogy 6évesen nem tudtál perelni, de az sem ismeretes előttünk, melyik évben volt a műtét?

"Idézőjeles" szüleid milyen emberek? Testvéreid vannak?

EE