Alig van orgazmusom, mi gond lehet? Illetve nállatok milyen?

A li­bi­dó min­den ne­mi­leg egész­sé­ges fér­fi­nél idő­sza­ko­san spon­tán je­lent­ke­zik, s ez kész­te­ti cse­lek­vés­re. Amen­­nyi­ben a ne­mi ak­tus rend­ben le­zaj­lott, a ki­elé­gü­lést kö­ve­tő­en nyu­gal­mi fá­zis kö­vet­ke­zik, s ez egyé­ni­leg vál­to­zó­an fog­ja meg­ha­tá­roz­ni a sze­xu­á­lis cse­lek­vé­sek gya­ko­ri­sá­gát. A fel­nőtt, egész­sé­ges fér­fi éle­té­ben e gya­ko­ri­ság át­la­ga he­ti 3-4 al­ka­lom. Ki­vé­te­lek per­sze van­nak. E ki­vé­te­lek kö­zé szá­mít, ha egy fér­fi nem érez kész­te­tést a ne­mi cse­lek­vés­re (aszexualitás), vagy csak igen rit­kán szán­ja rá ma­gát (hypo­szexua­litás). Sze­xu­á­lis kész­te­té­se – ere­de­ti­leg – min­den­ki­nek van. Ha ez még­sem mű­kö­dik ide­á­li­san, ezért a li­bi­dót, il­let­ve a sze­xu­á­lis vágy gát­lá­sát te­het­jük fe­le­lős­sé. Egy­sze­rűbb ese­tek­ben ez a gát­lás ne­mi ku­darc-él­mé­nyek kö­vet­kez­té­ben ala­kul ki, és több­nyi­re pszi­cho­te­rá­pi­á­val old­ha­tó is. Bo­nyo­lul­tabb ese­tek­ben, az egyén pszicho­szex­­uális fej­lő­dé­se so­rán sé­rült va­la­mi­lyen ne­mi tra­u­ma ál­tal. Az is le­het­­sé­ges, hogy a ne­mi fej­lő­dé­se, fő­leg kör­nye­ze­ti té­nye­zők mi­att el­akadt egy bi­zo­nyos, rend­sze­rint in­fan­ti­lis szin­ten, s a se­gít­ség mély­lé­lek­ta­ni fel­tá­rást igé­­nyel.

A sze­xu­á­lis prob­lé­mák gyak­ran okoz­nak olyan lel­ki­ál­la­po­tot, hogy nem csak „at­tól”, ha­nem az egész élet­től megy el a szen­ve­dő ked­ve. Ezt az ér­zést gyak­ran kí­sé­ri dep­resszív han­gu­lat.

Éle­tünk min­den te­rü­le­té­re ér­vé­nyes, hogy ön­ér­té­ke­lé­sünk – sok­szor jog­ta­la­nul – csök­kent vol­ta meg­za­var­ja cse­lek­vé­si ak­ti­vi­tá­sun­kat. Sze­rin­tem, a leg­több sze­mé­lyi­ség-prob­lé­ma ép­pen eb­ből a hely­te­len, csök­kent ön­ér­té­ke­lés­ből ered. Hív­ják ezt ki­sebb­sé­gi ér­zés­nek is. A fér­fi szá­má­ra egyet­len ku­darc is elég ah­hoz, hogy el­ve­szít­se én-biz­ton­sá­gát, fér­fi-sze­re­pét il­le­tő­en. Ez még ak­kor is így van, ha ra­ci­o­ná­li­san tel­jes jo­gú ma­­gya­rá­za­tot tud ad­ni a ku­darc­ra (több ak­tus után je­lent­ke­zett a me­re­ve­dé­si za­var, al­ko­ho­los ál­la­pot­ban pró­bál­ko­zott, stb.).

Egyet­len ku­darc okoz­ta szo­ron­gás nem­csak a kö­vet­ke­ző al­ka­lom­mal je­lent­het gát­lást, ha­nem hos­­szú tá­von is. A hal­mo­zó­dó ku­darc­él­mé­nyek a ne­mi vá­gyat blok­­kol­va se­gí­tik az egyént, mint­egy meg­­elő­zés­ként, meg­kí­mél­ni a kö­vet­ke­ző ku­darc rossz él­mé­nyé­től. Ha csök­ken a vá­gya nem is hajt­ja be­le ma­gát új­ra olyan hely­zet­be, ami to­vább ron­gál­ná ön­bi­zal­mát. A li­bi­dó gát­lás így, én-vé­dő me­cha­niz­mus­ként szol­gál, s ez­ál­tal ront­ja ugyan az egyén re­ha­bi­li­tá­ci­ós esé­lye­it, de meg­kí­mé­li az újabb krí­zis hely­ze­tek­től. Mi­nél ha­ma­rabb kér se­gít­sé­get a fér­fi prob­lé­má­ja ren­de­zé­sé­hez, an­nál va­ló­szí­nűbb a gát­lás si­ke­res fel­ol­dá­sa.