Milyen életmód mellett, mennyi idő alatt és milyen mértékben híztál el?

Depressziós voltam, nem érdekelt. Otthon gondok voltak, az arcomon másodikos koromtól kezdve 10+ éven át bőrgondok voltak, pattanások, nőtt a második fejem, az egyébként is pillanat alatt rózsásodó fejem sok helyen vörös volt a kinyomott, a nemsokára érkező, gyulladt pattanásoktól. Még most sem szabadultam meg a problémától teljesen, valami mindig jön az arcomra, csak már nem vállalhatatlanul. Miközben mindenkinek még nyolcadikban is csak itt-ott megjelent egy-egy pattanása, nagyon szép bőrük volt, főleg annak a fiú osztálytársamnak, aki nálam is kövérebb volt, az anyja cukrászként dolgozott. Kozmetikus sem segített, sőt csak rosszabb lett a sok nyomogatástól. Csúfoltak az arcomért, csúfoltak azért is, mert a hajam zsíros volt (nekem egy nap alatt zsírosodik hajam, ha két napig nem mosok hajat, úgy néz ki, mint amikor más négy-öt napig nem teszi), és nem érdekelt, hogy hogy nézek ki, igénytelenbe mentem át. Csúfoltak a gyarapodó súlyom miatt, merthogy édességbe fojtottam a bánatomat, minden zsebpénzt arra költöttem, és minden nem édességet, ami fogamra való, megettem. Szociális fóbiám lett, leszegett tekintettel jártam, kerültem a tömegeket, és még sorolhatnám, a lényeg, hogy szociális fóbia. Nem jártam sportolni, emberek közé is minél kevesebbet, és igazán pénz sem volt az érdekes sportokra, és sok másra sem. Otthon punnyadtam, tévét, sorozatokat néztem kb délután 3-tól éjjel egyig. Apám 12 órázott, ideje, ereje és türelme sem volt ahhoz, hogy leüljön és velem tanuljon, egyedül vezette a háztartást amellett, hogy dolgozott és ahogy tudott, gyereket nevelt. Az elfogadtam a súlyom nem igaz, inkább beletörődtem, noha utáltam, de nem volt erőm ahhoz, hogy tegyek ellene, függtem az édességektől, a hangulatom. Amikor meg azt mondtam, megpróbálom, azzal, hogy nem fogok édességet enni (azt többet ettem, mint normális ételt), apám csakazértis hozott haza fornettit, milkát, kis ilyen, kis olyan csokikát, olcsó pizzaszeletet... lehetetlen volt, nem bírtam ellenállni, és az ételek, amiket főzött, azok sem diétások voltak, mert lehetőség szerint kevés pénzből legyen elég étel (vagyis tészták, krumpli, rántott hús, stb). Tehát semmit nem mozogtam. Aztán nyúltam, és lett egy olyan tanárom egy évig, aki olimpiára készített fel felnőtteket, spártai volt, és mellette sikerült fogyni egy tanév alatt, de aztán ő elment nyugdíjba, és ment tovább a korábbi élet, hiszen a szoc. fóbia megmaradt, nem mentem magamtól futni (próbáltam, de majd kiugrott a szívem a helyéről, hogy mennyi ember vesz körül, szóval körök helyett hazaszaladtam), vagy sportolni, pedig erőnlétem lett volna hozzá.

Hát na, az emberek, főleg a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni. :')

Nem tudom, akkoriban milyen magas és hány kiló lehettem. Jelenleg 164,5 cm és 76 kg vagyok, bár ennél valamivel vékonyabbnak nézek ki állítások szerint kb 10 kilóval.

21/l

Én 2019 decemberétől kezdtem el hízni, nagyon megijedtem mert számomra fontos a bomba forma. De a sok édességnek akkoriban nem tudtam ellenállni, meg akkoriban nagyon nem is mozogtam mert busszal jártam suliba másfél óra oda másfél óra vissza volt az út. Egész délelőtt ettem majdnem, semmit nem mozogtam aztán mikor este haza értem szintén bezabáltam. Sokszor egy nap volt 10 órám is, sajnos gimibe jártam. Az az iskola megszűnt, bezárt bizonyos okok miatt. Mikor nem jártam már oda meg amúgy is jöttünk karanténra akkor nagyon sokat leadtam a súlyomból, amit felszedtem azon a télen utána tavasszal le is adtam majdnem a dupláját.

Akkor nagyon sovány lettem, nem volt étvágyam semmenyire. Téli farkas étvágyamnak nyoma sem volt.

Azóta más suliba járok, nem kell utaznom mert helybe van. Itt nem hízok el mert nincs a büfében incsi fincsi csokis csiga, amiből megettem mindig egy nap volt hogy hármat is.

Az anyagcserét is változtatja. Aki nem eszik többet, az is hízhat.

Leálltam a nagyon zabáltatóval. Kicsit zabáltatót szedek. Azzal fogytam.

Fura tapasztalásaim vannak. Megdőlni látszik az a "Kioktató bölcseskedés", hogyha ugyanazt csinálod, amit eddig, akkor ugynazt is kapod, mint eddig.

172 cm testmagasságú férfi vagyok. Sosem voltam nádszálkisasszony, de olyan irdatlanul pufi sem. Iskolás korban afféle "van rajta kis felesleg" alkatú voltam, de semmi extra. Aztán úgy 19-20évesen egy darabig vegetáriánus étrendet folytattam, lefogytam, de 70-71kg alá sosem. 24-es BMI-mmel a normálisnak tartott súly felső mezőjében voltam. Aztán évek alatt elpuhultam, addigra már mindent ettem, de ekkor pedig sok sok testmozgással leadtam a felesleget. De ahogy mondom 71-72kg alá soha nem tudtam lemenni. Aztán évek alatt kifutott a lelkesedés, megint elhíztam. De az elhízásaim ilyen 85 max 90kg-ig mentek fel, feljebb nem. Utána megint fogyókúra, szűztea kapszula, sok rost, szénhidrátszegény étrend, heti 3-4 alkalomm 6-8Km futás. Ekkor megint lement. Itt is az lett, hogy aztán a sok futás és diétázás helyett lettem egy lusta dög és zabáltam mindent és sokat. És nem híztam vissza. 2013-2018 között volt egy 4-5 évem, ami zavartalanul "sovány" volt. Ez ilyen 72-74kg-t jelent, azaz megint a szabvány BMI "normális"-nak a felső mezőjét. És ez hosszú évekig nem mozdult, majd úgy 2018-19 táján kezdtem vaskosodni és megint ilyen 88-90kg körülire felhíztam. Időközben betöltöttem az 50. életévet, tehát nyilván a hormonháztartás és az anyagcseresebesség is módosult. Fura viszont, hogy hízni sem hízok, de fogyni sem tudok. Ezt úgy tartja a testem, bár szívesen lennék olyan max 75kg, tehát egy 10-15-öt ledobnék, de nem akar összejönni. Persze már vén pötschként az ilyen diétázásokhoz meg semmi kedvem már.

Ami miatt úgy kezdtem, hogy megdőlt az, hogy "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." ugyanis jó 5 évig nem híztam el, pedig újra elkezdtem cukrot és egyéb hízlaló dolgokat fogyasztani, kevesebb lett a rost, több a szénhidrát és mégsem híztam. Sokáig nem.