Körülmetélés pro és kontra?

Ezt egyáltalán nem kérdésnek írom, hanem, hogy megosszam a tapasztalataimat a témában. Nekem 2020 decemberében lett megcsinálva. Akkor 45 voltam. Előtte kb egy évvel egyszer csak azt éreztem, hogy veszettül csíp, ha pisilek. Hátra húztam óvatosan, de így is szétrepedt. Nem nagyon, de így sem volt kellemes. Este próbálkoztunk az asszonnyal.... nem pont ugyanaz volt az élmény, mint előtte. Nem a meghatottság öntötte el a szemeimet könnyel. Nem erőltettük. Ó bruda nem lesz ez így jó! Másnap felhívtam egy rendelőt. Egész furcsa volt a szolgálatos nővérnek előadni, hogy mi is a nyűgöm, de hát a tampon meg betét ügyét a Dm-ben az amúgy rendkívül dekoratív és vonzó dolgozó lánnyal megvitatni is kihívás volt először. Lett időpont, elmentem. Urológia. Ott már Doktor úr volt, vagy Herr Doktor, ha így jobban tetszik. Fitymaszűkület, le kell vágni. Kb ezt saccoltam én is, mert előzőleg már Dr. Google-nél tettem egy látogatást és a megdöbbentően sok és mindenhez is értő, ez esetben orvosokkal közös konzílium eredménye is ez lett. Tehát le kell vágni. De én megtartanám, egész megbarátkoztam vele az utóbbi pár évtizedben. Erre mit gurít a Doktor Úr? Hát adok egy krémet, az elmulasztja. Hé hombre, há' mér' nem ezzel kezdted, hogy kismacskák gurigázzanak a heregolyóddal, ide vele! De vissza fog jönni! Nem baj, majd újra bekenem! Na recept a kézben, patika, haza, beken. Óh mennyei boldogság pár nap és gond egy szál se. Elmúlt. Na, a nagy örömre, meg a nem teljesen önkéntes önmegtartóztatás elmúlásával, drága feleségemet legott buja kéjvágyam perzselő poklának martalékává tettem. Az is ment. Halleluja! Még, hogy levágni? És akkor hogyan játszunk van kalapja-nincs kalapját he? Mit tud ez? Sarlatán! Gondoltam akkor, mint aki az első csatát megnyerte, bár akkor még nem tudtam, hogy a háború vége még messze van. Kb 2 hónapig semmi gond. Ám ekkor, midőn egyszer ábrándos tekintettel a fajanszhoz lépek, az első cseppek után eltűnt arcomról az ábrándos tekintet és a helyét valami búskomorság vette át. Az agyamon pedig az futott át, hogy: Azt a rézfán fütyülő rézangyalát, hugyozni kéne de mindjárt rátakeredik a barna kígyó a lábamszárára, úgy fáj! Na sebaj van még a csoda elixírből, -szép nagy tubussal kaptam anno,- majd odahatok kissé és megint minden happy lesz! Kenés, gyógyulás, boldogság. Csakhogy ez a doki mégse volt blöd, mert a gondtalan időszakok mindig rövidebbek lettek, míg a kenegetés mindig hosszabb. Kb egy évig játszottam ezt míg végül a boldog idő már csak alig két hét volt cserébe, majdnem addig kenegettem is és elfogyott a krém. Megalázottan vissza somfordálok a dokihoz, Herr Doktor igaza lett! Itt állok kendőzetlenül ön előtt és tekintettel arra, hogy a gatyám térdig le volt tolva ez nem csak lelki értelemben volt igaz, tegyen amit jónak lát. Erre a doki, mert meggyőződésem, hogy valahol mélyen minden doki egy hentes, vagy legalábbis volt ilyen a felmenői közt, megdörzsölte a kezét, akkor vágunk! Időpont, kórház, altatás, nyissz. Azért is sokat hezitáltam a dolog felett, hiszen láttam a japán kardozós filmekben hogyan csapják le a másik fejét, aztán honnan tudjam, hogy nem Hattori Hanzo jön be műteni? Egy sutty és már nincs is feje a kiscsávónak! Ezt hogy magyarázom meg otthon, mi volt ez káló? Ébredek, keresem, megvan, csak be van csomagolva. A hentes is csomagolva adja a virslit, menjünk haza, aztán majd meglátjuk. Itt nem hagyom az biztos! Így is sokkal több maradt ott mint az én eredeti terveimben szerepelt. Mentem haza állok a mérlegre, hiszen egy jelentős darabot levágtak, hátha valami haszna is volt és jelentőségének megfelelő mennyiségű kilót is vitt magával. Nem vitt. Illetve megállapítottam, hogy valószínűleg a hiányának gyötrő terhe nyomja a vállamat és ez a súly realizálódik a mérleg kijelzőjén! Az első három nap nem volt egy kéjmámor. Ekkor, mint feljebb már mondám, december volt és hideg, ahogy a gazdája fázott, összehúzódott az istenadta. Ezzel tolva lefele a kötést, ami tekintve, hogy néha szivárgott a vér kellett volna. De hát én előtte nem öltöztettem külön, tehát nem sok gyakorlatom volt, mert mint ahogy emlékeim ködén átsejlik, én kiskoromban is inkább a traktort tologattam a homokban, mint a babákkal bajlódás kötötte volna le a mindennapjaim. Szóltam volna az asszonynak, hogy drága, túrj már vissza az emlékeidbe, mikor a utódaink még mihaszna korban voltak, bár ez az azóta eltelt több évben se sokat változott, hogyan gyúrtad rájuk a ruhát, ha nem akarták? Férfi vagyok, megoldom! Vettem a gyógyszertárban ragasztószalagot. A kedves hölgy mindenáron sebtapaszt akart adni, de én ragaszkodtam a szalaghoz. Erre tudni akarta, hogy mire kell, de én kitartottam, mint Szállasi és nem kötöttem az orrára, kínvallatásra nem került sor, cserébe viszont rámsózott valami modern hívságot, mondva, hogy ez jó. Hamar fény derült rá, hogy az említett ragasztó csak arra jó, hogy a hozzám hasonló marháknak el lehessen valamit adni, ugyanis csak addig ragad amíg a tekercsen van. Bár az alsógatyámhoz kitűnően ragadt, a bőrömhöz kevésbbé. Másnap vissza fáradtam és bejelentettem igényemet egy hagyományos barna Leukoplast-ra, mert ez a modern izé, kötést bőrhöz rögzíteni csak mérsékelt hatásfokkal bír. Mondjuk macskát dobálni kitűnő lenne, de ez vélhetően negatívan befolyásolná a célállattal fennálló baráti viszonyunkat. Új szerzeményemmel a zsebemben, szívemben az öröm rőzselángjával hazatértem, hogy átcsomagoljam a kiselvtársat. Ezt nem valami posztkommunista meggyőződésből mondom, hanem, mert alapvetően egyazon vezérlő motívum hajt mindkettőnket. Este tusoláskor leszedtem és meg kellett állapítsam, hogy egész helyre kis odút építettem! Kb 3-4 nap után kénytelen voltam konstatálni, hogy eredeti funkcióját ismét betöltené és cseppet sem zavarja, hogy hadirokkant, hát még mikor a szembe szomszéd 18 éves lány előjött a barátnőjével, simán sakkban tartottam őket, mint Gene Wilder a Vaklármában, csak rajtam kabát volt. Tudva, hogy mikor lesz a műtét már előtte hátra húztam a bőrt, hogy szokja, elég lesz fájdalomnak a seb, azért mire a makk bőre lehámlott, hogy a helyére valami vastagabb jöjjön az nem volt egy díszmenet, tekintve, hogy a női biciklire is felállt, csak, hogy még jobban dörzsölje a gatya! Kb 3 hét telt el így mire óvatosan harcba indultam vele, de 4-5 hét kellett a teljes gyógyuláshoz. A makk kb 50-al kevésbbé érzékeny, mint volt. Gumiba szinte nem is tudok szexelni, mert, mintha semmi sem történne. Csak valami ultra vékony fajta van ami még elmegy. Jól éreztem én, hogy jobb az úgy egyben! Viszont tagadhatatlanul szebb lett, de kinek kell egy szép autó, ha nincs benne motor? Még korábban felmerült bennem az ötlet, hogy megcsináltatom, mert szebb lesz, filmekben is mind ilyen, a csajoknak jobb lesz, de nekem kevésbbé. A jövőbe lát az ember, hogy előre tudja mi lesz?